Az új munkahelyemen szigorúan titkos hadműveletnek voltam aktív részese. Főnököm, Tamás kerek évfordulót ünnepelt, így összesúgva a nejével és a többi fejessel, tortát álmodtunk neki. Elég nehéz volt tényleg mindent titokban tartani, mert mindig ott lebzsel körülöttünk, mindig mindenről tud, mindenre figyel. Egy ártatlan beszélgetés keretében megtudtam, hogy a kedvenc kréme a párizsi krém, jól kihabosítva, főleg, ha kevés rum is kerül bele és imádja a marcipánt. Hajjaj. Oké.
Pár nappal korábban megfőztem a párizsi krém alapját. Amit nem tudtam időben eldugni, mert váratlanul megjelent. Bele is kóstolt, és mivel ezt többször is megtette, arra jutottam, hogy csak nem szúrtam el nagyon életem első ilyen krémjét. :D (Merthogy a cukrászatok párizsi krémje kakaópor, cukor, vaj és tejszín elegye, én viszont a ganache-ra esküszöm, ez az őse, ami csokoládé és tejszín összeolvasztva. Egyszóval teljesen tapasztalatlan voltam még ezen a téren.) Lényeg, hogy tök csomósra sikerült a kakaó benne. Így mikor csütörtökön volt egy teljes órám arra, hogy a tortát betöltsem, nekiálltam kézi mixerrel szétverni a csomókat, mielőtt kihabosítanám a vajjal. Ám mivel ebben is volt vaj, sikerült szétvernem - ikrásra. Ajh. Gyors melegítés, hogy a vaj újra sima legyen. Közben a többi vaj kihabosítása is megtörtént. Piskótákat előkészít, rumos leiter előkészít a lapok kenéséhez, marcipán átgyúr, hogy tölthessem a krém közé. De a krém csak nem akar hűlni, hűtőbe nem mertem tenni. Mikor kézmeleggé hűlt, óvatosan összeforgattam a vajjal. És ellágyult. Nagyon. Baaaasszus. Ezt habosítsd ki, barátom. Mindegy, már szóltak, hogy Tomi indul visszafelé (sütiket szállított ki a boltjainkba, ez nem tart soká), szóval gőzerővel tölt. Lágy krémmel. Ez van. Keretben töltöttem, szóval nem gond, de a habosítás hiánya miatt főtt a fejem. A torta nagy 54 szeletes téglalap volt, ami alulról rétegezve így nézett ki: piskóta, rumos szirup, párizsi krém, marcipán, párizsi krém, piskóta, rum, párizsi krém, marcipán, párizsi krém, piskóta, rum és végül kakaós vajkrém a bevonat. Gyors hűtőbe dob, eldug, és valami másba kezd, mintha nagyon dolgoznánk. Nem is vett észre semmit.
Másnap, pénteken, eleve arról volt szó, hogy nem jön, hogy szabadnapos, hogy kitalálnak neki valamit, hogy díszíthessek. Hát hogyne. Reggel vidáman köszönve jött be dolgozni. Ááááááá!!! Sugdolózás, szervezkedés, hogyan tüntessük el a közelből. :D Végül Gábor, a dagasztó srác mentett meg, 11-kor végre elindult Tamás, és háromig nem is jön vissza. Torta előkap, vajkrémet simít, és kezdi a díszítést. Több ötlet is felmerült, végül rám bízták, amikor elmondtam, mi jár a fejemben. Szóval egy pék táblát álltam neki fabrikálni. A torta tetejére szabott marcipánlapot szépen elsimítottam a tortán, és kiskés hegyével összekarcolásztam, mintha falapokból lenne. (A fotók István által készültek mobillal, zárt térben, szóval bocsi, ez van, de a lényeg látszik. Végig ott keringett és kattogtatott. :D ) Itt már felkerült az első réteg sárga festék.
Több réteget vittem fel a leghalványabbtól kezdve. Sárga, narancs, halványbarna és sötétebb is.
Porfestékeink vannak bent. Sárga, piros, zöld és kék. Ezek elegye adja a barnát. Nincs pontos arány, mindenféle barna kikeverhető, melegebb, hidegebb árnyalatok, ahogy kedvünk tartja.
A "deszka" hűtőbe került, mikor elindult a második fázis, amit majd rápakolunk. Minden darab puncsmassza, marcipánnal burkolva és festve.
Ez épp a croissant és a nyújtófa alapja. Minél élethűbb az alap, annál könnyebb burkolás után kialakítani a formát. Ha a burkolás kész, kezdődhet a festés. Itt is több réteg kell, hogy élethűbb legyen, de mivel kapkodtam, nem figyeltem rá, hogy a croi bizony nem sötét, inkább sárgás vörös, szóval ez baki. Legközelebb hozok be a másik oldalról valódit, és azt másolom. Hogy ez akkor miért nem jutott eszembe?
Ilyenek lettek végül.
Nem csak péksütik készültek. Liszt is kell a táblára. Bl 55, ha már finom pékáru. :D Ez is puncsmassza, késsel négyszögletesre vágva, és felül nyitottam burkolva.
Ezt csak feliratozni kellett. A lisztet némi porcukor utánozza.
A tábla előterébe egy nyújtófa került, márványosra gyúrt marcipánnal burkolva. A "tészta" sima natúr marcipán.
És hogy torta is kerüljön a tortára, apró fricskát eszeltem ki. Mini Sacher készült. Csipkepapírral. Mivel ez az a torta, amihez ragaszkodik. Meg a csipkepapírhoz is. :D Persze ez is puncsmassza, kakaóval begyúrt marcipánnal burkolva. Miniatűr felirattal.
A csipkepaprít egy hullámos kiszúróval készítettem, úgy, hogy egy 1-es cső végével apró lyukakat szúrtam minden hullámba.
Végül már csak a szám hiányzott. Azt gondoltuk ki, hogy úgy nézne ki jól, mintha a kiszóródott lisztbe ujjal beleírtuk volna. (Gábor hatalmas figura, folyton fricskáz. Baromi jó humora van. :) Míg készülgettek a dolgok, mindig tett egy csípős megjegyzést, amin vigyorogtam. Ez az ötlet viszont tényleg nem tetszett neki, így szólt: -Ne már, ne szúrjátok el, minden tök szép és jó, erre szétbarmolnátok porcukorszórással? - mire én Istvánnak: - Hallottad? Megdicsért! Minden szép és jó! Elszólta magát! :D Kacagtunk. :)) Mivel a festés még nem volt teljesen száraz, és karcolt a minta, nem mertem tényleg így csinálni. Inkább papírra festettünk csokis kézzel egy negyvenest és kivágtuk. A kivágott rész került a tortára, óvatos porcukorszórás, majd a kivágást levéve ezt kaptuk:
![]()
Már háromnegyed három volt, így szélvész sebesen elpakoltunk, takarítottunk, eltüntettünk minden nyomot, tortát hűtőbe dugtuk. Szerettem volna az oldalát is díszítgetni, de már nem jutott időm rá. :( Végül a felirattal kár volt küzdeni, mert másnap elővéve olyan meleg volt, hogy a marcipán izzadni kezdett (kondenzáció), beitta a porcukrot, eltűnt a felirat. Így számgyertya került a helyére. De fényképen azért látta, milyen volt eredetileg. :) A poén az, hogy amikor kész lett, István behívta az irodistákat, csekkolják le a tortát. Bejöttek, és nézelődtek értetlenül. Az oké, hogy bent van egy deszka, meg pár péksüti és egy kisebb nyújtófa, de hol a torta? :D Ja, hogy ezek sütemények? Ahha. És a torta? A deszka a torta?? :O Hehe, boldogan vigyorogva hittem el nekik, hogy jól sikerült a festés. :))
Ja, a kész torta egyben:
És az ünnepelt mosolyogva, és persze meózás közben. :D Boldogságos születésnapot Tamás! :)
Köszönöm a lehetőséget, hogy én készíthettem el, hatalmas élmény volt! :))
Dina világa a
facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a
DesszertSarok csoportban!
