Dina világa

Érdekes, de nagyon finom süteményre bukkantunk. A recept furcsasága fogott meg, és hogy cseppet sem passzolt hozzá a kép. :D Bizonyos oldalakon ez nem meglepő, de kíváncsi voltam, vajon mi sül ki belőle. Tök őszinte leszek, túl drága ahhoz, hogy ebben a formában ismételjek, de a mogyorós tészta (átalakítva, így túl tömör, szinte gumis), és a vaníliás krém (marcipán nélkül, semmi, de semmi nem érződött belőle, és ehhez drága mulatság), valamint a fergeteges ízű karamellizált banán marad, ezutóbbit érdemes szerintem cukorral is megszórni sütéskor, hogy fincsi karamellszósz képződjön, ne csak "főjön" a banán.

Tulajdonképpen átalakítanám az egészet, úgy ahogy van. :D Mondjuk pikk-pakk elfogyott, tehát az alapötlet nem rossz, de mindenki megjegyzett valamit. ("Miért ilyen fura a tészta, nem olyan puha, mint szokott.""Marcipán? Ebben? Hol?""Hű, ez a banán tök jó így benne. Karamell illene még hozzá.")

Én elhozom azért az eredeti receptet, aztán egy későbbi alkalommal meg a szerintünk javítottat, és azt, hogy milyen lett végül.

Tészta

4 tojás
100 g cukor
só
80 g kg liszt
60 g darált mogyoró
1 tk őrölt fahéj

Krém

1 rúd vanília
500 ml tej
1 ek cukor
1 tojássárgája
1 csomag vaníliás pudingpor
200 g marcipánmassza
250 g vaj
4 db nagyobb banán (nekem 6 is kellett, zsugorodik sütéskor)
6 ek narancslé
1 ek kakaópor

Az egész tojásokat és a cukrot egy csipet sóval keverjük krémesre (Hm. Híg. Baromira. Verjük fel a fehérjét külön.). A lisztet, mogyorót és a fahéjat keverjük össze, majd dolgozzuk bele a cukros-tojásos masszába. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral és 200 °C-ra előmelegített sütőben süssük 10-12 percig. (Én 22*32 cm-est használtam, alig 1 cm magas lett, érdekes volt félbevágni. :D)

A vaníliarudat vágjuk hosszában félbe és egy kés hegyével kaparjuk ki belőle a magokat. 450 ml tejjel főzzük fel. A megmaradt tejet keverjük el a pudingporral, majd adjuk hozzá a tojássárgát és egy evőkanál cukrot. Adjuk a vaníliás tejhez és állandó keverés mellett forraljuk fel. A marcipánt nagy lyukú sajtreszelőn reszeljük le, vágjuk kockára a vajat, majd dolgozzuk el a pudingban. (Az egy kanál cukrot és a 200 g marcipánt halál lazán cseréljük le 200 g porcukorra. Semmi nem érezhető belőle. Sorolom az ízeket: mogyoró, vanília, banán (némi karamell), narancs, kakaó, elveszik köztük.)

A banánt hámozzuk meg, majd hosszában vágjuk félbe. Egy lábasban 50 g felforrósított vajon mindkét oldalát süssük aranybarnára. (Nekem nem aranylott, ellenben puhult, mint állat, szóval megszórtam cukorral, és akkor már kezdett aranyosodni. :) )A kisült banánokat tegyük tányérra hűlni. A kihűlt tésztát vágjuk félbe. Tegyük sorban rá a sült banánokat és a vaníliás krém felét. Helyezzük rá a második réteg tésztát, locsoljuk meg narancslével és simítsuk el rajta a maradék vaníliás krémet. A tetejét szórjuk meg kakaóporral.

Hát, ennyi a történet. Nagyon drága, ellenben nem túl sok, elég lapos sütink lett, ami még véletlenül sem hasonlít a poszt mellé csatolt képen a forrásban. :D

Sebaj, ezt is kipróbáltuk, és ismételni fogjuk, de másképp. :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Mivel olyan sokszor kerül elő ez a kép, már nem bírom tovább, és lerántom a leplet. Mint tudjátok pék vagyok. Így már nem bírom magamban tartani az információt, megmentve ezzel a sok kis éhes lurkót, akik anya kenyerét ennék, ne maradjanak már kidobandó nélkül, ha már úgysem eszik meg. A titok tehát leplezetlenül:

A kenyér héját speciális eljárással, külön erre a célra tervezett géppel forrasztják óvatosan a frissen kisült, még forró bélzetre, anyagát tekintve a komodói varánusz pikkelyporát vegyítik csónaklakkal (ez adja a fényét), majd karamellizált tojáshéj-port adnak hozzá, így lesz ropogós, ezért "héj" a neve. A forrasztást különben igen sokan hanyagul kezelik, ezért repedezik meg. De mivel általános hiba, már-már normálisnak, sőt kívánatosnak tűnik.

Otthoni körülmények között éppen ezért igen nehézkes az elkészítése, ha mégis sikerül, hát az a vak szerencse műve. Azét sok sikert! :D

(Fenti szösszenet egy fáradt elme műve, és természetesen semmi, de semmi köze a valósághoz, ha egyes részletei mégis passzolnának, hát az a véletlennek köszönhető!)

Ezt megünneplendő épp most szegtem meg a friss, ropogós, kovásszal készült, még langyos apróságot, ami még vasárnap is kenyér lesz. ;)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Kedves kérés érkezett, és pont aktuális volt. Egyik barátnőm rokonai az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Nagy ünnepséget csaptak, de rendhagyót, mert a párról tudni kell, hogy ők minden évben hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a rácalmási tökfesztiválon, mindig kreatív és ötletes, nagy kompozícióval. Az ő munkájuk mindig nagy látványosság, és egész évben készülődnek, maguk termesztik a különféle tököket, ötletelnek, kísérleteznek, végül parádésan hozzák a formájukat évről évre.

Mivel a buli épp október 31-ére esett, és a téma mindenképpen a tökről szólt, nem bírtuk ki, hogy ne szabjuk Halloween hangulatúra. :) A torta négy tökből áll, az alsó a csúcsán áll, a törött pocakjában fér el egymás mellett három másik. Nem kevés tervezés volt, de sikerült, az egész felépítmény forog a saját tengelye körül. :)

A tökfejek répatortából készültek, túrókrémmel töltve, a burkolat most fondant és marcipán keveréke. Nem akartam semmiképpen, hogy izzadjon, ez függőleges burkolásnál nagy rizikó lett volna.

Már más sorrendet alkalmaznék, az alj lenne az utolsó, amit burkolok, azt is nagyobb és jobban kimért cikkekkel. Sajnos megkínlódtam vele, akkor még volt a konyhában radiátor, és dőlt belőle a forróság, miközben kint sem volt hideg, szóval harmadszorra így sikerült. Beszereztem pár ősz hajszálat is közben. A tökök utána már kisujjból mentek. :D

Kis vigyori. :) Hihetetlennek tűnik, de ugyanazzal a színnel burkoltam mindent. utólagos festésnek köszönhetőek a színbeli különbségek. Ehhez szivacsot és ecsetet is használtam. Ha kíváncsiak vagytok a, szaftos, puha, ízletes töktorta receptjére, amit használok, hát itt van, nem titok. Ki hogy szereti, lehet tölteni citromos vagy narancsos túrókrémmel, mascarponéval, amit szintén meg lehet bolondítani naranccsal is akár. Most csak a tészta receptjét írom le.

Répatorta (23 cm-es kapcsos tortaformához)

4 tojás szétválasztva

200 g cukor

csipet só

1 sütőpor

200 g liszt

140 g darált dió

200 g reszelt sárgarépa

1 teáskanál fahéj

120 ml olaj

120 ml tej

A tojások fehréjét 100 g fokozatosan adagolt cukorral és egy csipet sóval masszív fehér habbá verjük. A sárgájához adjuk a másik 100 g cukrot, a sütőport, és a fehérjéből kivett habverővel fehéredésig, krémesre keverjük. Az olajat és a tejet is eloszlatjuk benne. Most rászitáljuk a lisztet, fahéjat, rászórjuk a diót, és a répát, majd összeforgatjuk, végül beleforgatjuk a habot is. Sütőpapírral bélelt formába simítjuk (homorúra, hogy egyenesre süljön), és előmelegített 160°C-os sütőben 40-45 perc alatt megsütjük. A teteje kissé megkeményedik, óvatosan tenyérrel megnyomva nem szabad szörcsögnie, akkor még sülnie kell. Teljesen szikkadt felületűnek kell lennie. Ha nagyon pirulna, picit vegyük vissza a hőfokot, és terítsünk rá sütőpapírt. Kivéve azonnal, formával együtt rácsra borítjuk. Kb. 10 perc múlva visszafordítjuk, kivágjuk a formából, majd időnként megforgatva a rácson hagyjuk kihűlni. Töltés előtt érdemes fóliába csomagolva hűtőbe tenni egy picit.

Sok sikert! :)

A tortáról visszajelzés is érkezett, remélem nem bánjátok, ha megosztom veletek, nekem hatalmas öröm volt olvasni, megdobogtatta a szívemet. Érdemes volt tehát küszködnöm, mert ezért nagyon megéri! :)

"Szia Tortakirálynő! El nem tudod képzelni azt a döbbent csendet, amikor behozták a tortádat a terembe. A LUZSNYIKI STADIONBAN nem villant annyi vaku, mint a Te tortád fotózásakor! Nem hitték el, hogy torta! Nagynéném megnyalta a tökszárat, mert a saját szemének nem hitt!

Végül is az lett, hogy bejelentette: ezt vétek felvágni, hazavisszük! Ma sikerült meggyőznöm, hogy ne tegye el az utókornak, hanem egyék meg. Csak az az egy érvem hatott, hogy Neked vissza kell adnom a tartószerkezetet!
Így nagy nehezen felszelte. Isteni finom torta volt a tökhéj alatt! Nekem nagyon bejött!
Tortakirálynő! Nagyon köszönöm, hogy bevállaltad! TELJES SIKER!" :) <3

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Az év utolsó előtti napja nekem mindig különleges. Mert születésnapom van, és nem, nem azért mert különleges figyelmet óhajtanék olyankor magam körül (bár kétségtelenül jól esik), hanem mert valamiféle misztikus erővel bír. Hogy miért, magam sem tudom. Megfoghatatlan, fenséges, mégis kegyetlen, mert az idő múlását mutatja. Ugyan mi egy év a Föld bolygónak? Hát a Galaxisnak vagy az Univerzumnak? Semmi. Ám az egyén szintjén lépcsőfok. Minden egyes évvel egyre tapasztaltabbá, egyre bölcsebbé, csendesebbé, megfigyelőbbé, filozofikusabbá válik, nyitottabbá a világban élő lények és törvények megértése felé vezető úton. Mérföldkő tehát, és visszatekintve korábbi évfordulós napjaimra, látom magam felcseperedni, és a változás, amit látok, boldogsággal tölt el. Mert bár még mindig világi, heves, impulzív és kíváncsi vagyok mindenre, már rengeteg választ is begyűjtöttem, ám mivel még nem görnyedt a hátam, ezen tudás sokszorosát vagyok még képes felhalmozni. Ami jó. Az élet szép. Bonyolult, szerteágazó és gyönyörű. Most is süt a Nap. Ez a legszebb. :)

Születésnapomra tortát sütöttem. Úgy, ahogy én szeretem. Vörös bársonyt, de sokkal "európaibb" kivitelben, ahol az ízek ugyanazok, de az állag sokkal jobban idomul a mi szokásainkhoz. Vagyis könnyebb, szellősebb piskótát sütöttem hozzá, most nem azt a tömör ragacsost, ahogy az amerikaiak kedvelik. Azért is, mert vendégek érkeztek, akik még sosem kóstolták, és valahogy úgy éreztem, ezzel a verzióval kvázi hozzászoktathatom őket, betekintést engedek az igazi felé. A következő az "igazi" lesz. Amennyiben bármely receptet lehet igazinak nevezni, most ezen ne akadjunk fent.

Vörös bársony (könnyebb piskótával, 23 cm-es formához)

4 tojás szétválasztva (nem hűtőhideg!)

200 g cukor

200 g liszt

120 ml író

120 ml olaj

10 g holland kakaó

kb. 5 g vörös ételfesték por

vanília kivonat

nagy csipet só

1 tasak sütőpor

Krémsajtos krém

400 g mascarpone (szobahő)

100 g teavaj (szobahő)

70 g cukor

80 g porcukor

300 ml tej

1 tasak vaníliás pudingpor

A tojásokat szétválasztjuk. A tortaforma aljára sütőpapírt simítunk, a sütőt bekapcsoljuk 180°C-ra. A fehérjéhez adva a nagy csipet sót és a cukor felét lassan hozzá adagolva masszív habot verünk (sűrű tejföl állag, nem kell kőkeményre). A sárgáját a másik adag cukorral kihabosítjuk, jöhet bele a kakaópor, festék és sütőpor. Mikor kész, hozzáöntjük az olajat és az írót, azzal is alaposan kikeverjük. Most beleszitáljuk a lisztet, összeforgatjuk, végül hozzákeverjük a habot. A tortaformába egyengetjük kissé homorúra, majd kb. 40 percig sütjük. Nem szörcsöghet a teteje, ha hozzáérünk, akkor menjen vissza kicsit. Kivéve rácsra borítjuk, pár perc múlva visszafordítjuk, a karimát körbevágjuk, a formát leemeljük, papírt lehúzzuk, és a rácson időnként megforgatva kihűtjük.

Frissítés: sokan kérdeztétek, hol lehet íróhoz jutni. Ha boltban nem is találtok, készítsetek ti magatok! Az író nem savó, hanem a vaj köpülésekor keletkező folyadék. Nem kell mást tenni, mint 2 dl állati tejszínt köpüljetek vajjá (sima túlveréskor is ez lesz, csak tovább kell verni), így lesz egy kevés valódi, finom vajatok, és kb. pont annyi írótok, amennyi a sütihez kell. :)

A krémhez a tejjel és a 70 g cukorral felfőzzük a pudingot. Kevergetve, vagy jéghideg vízbe állítva lehűtjük. Közben a vajat kihabosítjuk a porcukorral. Ha a krém kihűlt, egyáltalán nem meleg, a kihabosított vajra kanalazzuk és mellé a mascarponét is. A robotgéppel gyorsan és határozottan krémmé keverjük. Nem gyötörjük sokáig, kicsapódhat. Muszáj, hogy minden összetevő azonos hőmérsékletű legyen.

A piskótát három lapra vágjuk, a krémmel betöltjük, miközben minden lapot leiter cukorral ecsettel áthúzunk. Ehhez vékony szirupot főzünk, vagyis 1 dl vizet 100 g cukorral felforralunk, de nem sűrítünk. Nem fogjuk mind felhasználni valószínűleg, csavaros üvegben sokáig eláll a hűtőben. A torta viszont biztos, hogy szaftosabb, puhább lesz tőle.

Már csak szeletelni kell, és bezsebelni az elégedett hümmögéseket. :)

Engem is elért a nagy szalonna projekt, ahogy oly sok tortást már. Nagyon vártam az alkalmat, igazából párom szülinapja lett volna az időpont, ha be nem előz barátnőm. :D És tudjátok, mi a furcsa? Nem a szalonna volt a legnehezebb, vagy leghosszabban készülő dolog itt, hanem az újhagyma. Bizony. Mindjárt elmesélem, miért.

Először is betöltöttem a tortát, és hagytam, hogy jól lehűljön. Kapott egy vékony réteg vajkrémet, és sima natúr burkolatot. A tetejét bekarcoltam, bemélyítettem festés előtt átlósan.

Aztán jött a színekeverés. A tetejére vöröses barna, sárga és okker került, az oldalára barnás sárga, az elejére háromféle mályvaszín, vagyis hússzín. Ecsettel és (külön erre a célra használt, tiszta) szivaccsal dolgoztam. Közben magam elé pakoltam egy darab kolozsvárit, hogy minél jobban passzoljon. :D

Még a porcokat sem felejtettem el. :)

Most jöhettek az apróságok, egy paradicsom (lehetne laposabb, legközelebb benyomom a közepét picit), egy erős paprika és pár újhagyma. Na, az macerás volt.

Régebben láttam egy sorozatot egy gyurmával varázsoló tag keze alól. Az ő technikáját próbáltam utánozni, és egész jól ment, bár igen hosszadalmas művelet volt, mire elégedett lettem a végeredménnyel. :)

A képet az ő oldaláról hoztam, érdemes végignézegetni az albumát!

Nekem már csak egy kis lobogó kellett, amit szintén rápakoltam a tábla szalonnára, és készen voltam. Az egyik kedvencem még mindig. Imádtam! :)

Ez az a torta, amitől rettegtem. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de hogy ennyire megnehezíti a dolgom, azt álmomban sem gondoltam. Hosszú időt elvett a tervezés, számolás, és így sem lett pontos minden. Sok-sok idő kiszabogatni minden apróságot, egyesével mintázni, festeni, szárogatni, forgatni, és az összeállítás, na az kész türelemjáték.

A torta alapja fehércsokis főzött krém Oreo kekszdarabkákkal nehéz felvert piskótában. A legfelső lapot vékonyabban vágtam, majd azt félbe, és egymásra téve lett ebből a magasabb szint. Persze krémmel együtt.

Alapos behűtés és vékony vajkrémezés után kapott egy natúr marcipán bevonatot, majd festést. Az oldalára körben köveket karcoltam, majd még a festéssel is kiemeltem.

A fa lombja egy vékony virágmassza kör, amit egy félgömb üvegtálkában szárítottam ki. Előtte folpack fóliával béleltem ki a tálkát, jó feszesen, ne legyen gyűrődés rajta. A törzse marcipán, amiben egy hurkapálca, és az elvastagodó fejrész tartja a lombot.

Az építmények szintén virágmasszából készültek. A jobb alsó sarokra tervezett falap baromi jól sikerült, igazán élethű lett, de sajna kénytelen voltam felhasználni a torony alapjának, arra ugyanis nem gondoltam előzőleg, így marcipánból készült végül egy utánzat, ami nem sikerült ugyanolyat szépre. Teljesen más megszikkadt, hófehér, előre beerezett virágmasszát festeni, mint friss marcipánt...

A torony nem, és nem akart megállni. Nem használt sem könyörgés, sem sóhajtozás, ráadásul már akkora súly volt az alsó oszlopokon, hogy félő volt, eltörnek, így egy heti szöszmötölés veszett volna kárba. Végül párom sietett a segítségemre. Az ötlet pedig: hungarocellből vágtunk ki kis oszlopokat, amik pont olyan szélesek és magasak voltak, mint kell, arra ragasztottam rá az oszlopok fedlapjait.

A szintek közé is került egy-egy hungarocell hasáb, ami segített tartani a szinteket, ne a falakra nehezedjen minden.

A tető mindhárom esetben teli lapok, pontosan kiszabott ereszkedő szélekkel. Sokszori kiszámolás után jutottunk arra a megoldásra, hogy a sablon négyzetek sarkaiból pontosan 37°-os szögeket kivágva hajtható le úgy, hogy jól nézzen ki végül és statikailag is működjön. Még hogy nem kell matek, mi? :D

Végül már csak apró simítások hiányoztak, és gyors iramban pár fotó, mert már közeledett az átadás időpontja. Jellemzően ez az egy kép sikerült olyanniyra kevésbé homályosra, hogy publikus lehessen, bár rezeg a léc.

Most már tudom, mekkora hatalmas meló összerakni egy ilyet. De pipa, és köszi, nem szeretném újra, bár már most tudom, mit csinálnék másképp. :))

Mindig is szerettem az erdőt. A maga csendjével, vagyis inkább technikai zajtól mentes halk neszeivel, a hűvös, tiszta, párás levegőjével, a cseppnyi csodáival. Remélem sikerült ezzel a szülinapi tortával visszaadni valamit ebből a hangulatból. :)

70 éves úrnak készült, a kérés annyi volt, hogy 7 évgyűrű tisztán kivehető legyen, és hogy a hat gyermek neve látsszon, és az ő gyerekeik, vagyis az unokák pici szívecskékkel legyenek jelölve. A többit rám bízták.

Amióta megkaptam a kérést, jártamban-keltemben néha megálltam egy fa előtt, és hosszasan néztem a törzsét. Volt már farönktortám, nem is egy, de valahogy túl stilizáltnak tűnt, újítani szerettem volna. A kéreg nem egybefüggő, hanem inkább lemezes, mély barázdákkal szabdalt, mégis keresztbe futnak a felszínén apró repedések. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ezt megpróbáljam leutánozni.

Persze mintázás után festettem is, hogy a színekkel is kiemeljem, amit láttatni szeretnék. Szokásos kombó: ecset és szivacs. Ecsettel durván felvitt színek, szivaccsal elmosva-simítva-terelve.

Miután kész voltam, betettem a hűtőbe. Sógornőm szólt, hogy csak később jönnek érte, ha nem baj. Nem hát, akkor adjunk még neki. :D

Így került rá pár gombácska, páfránylevél, kavics, és a sima tönkből így lett egy kis erdei részlet. Nekem jobban bejön így, és bár azt kérte, ne vacakoljak sokat, és "jó az úgy", végül nagyon tetszett neki, és jött a "csak nem bírtad ki, anyám, de baromi jó lett!" :D

Hát, megszületett a jelenlegi kedvencem. :) Remélem sógornőm apukájának is tetszik majd. Isten éltessen még sokáig! :)

Csodás névnapom volt, csomagot kaptam, benne ez a gyönyörűség. :) Már olyan rég vágytam egy normális gépre, ami leveszi a terhet a vállaimról. Azért írom, hogy normális, mert vettünk már tálas mixert, ugye mondanom sem kell, hogy baromira nem tudta azt, amire szükségem lett volna. Hitvány anyagból készültek, hatékonyság nulla, és gyengék is voltak. Az egyiknek legalább a kézi robotgépe még mindig jól szuperál, de amióta itt van Ő, még nem vettem elő. :D

Bella Rossa erős, szép és hatékony. Legalábbis eddig. 1200 Watt, hat sebesség, nem túl zajos.

Rögtön megérkezése után 10 perccel már munkába is fogtam, vajkrémet kevert nekem. Ami eddig a kézivel 6-8 perc volt, azt megoldotta 1 alatt. Olyan habos, nagy volumenű habot kaptam, hogy csak ámultam. Jó, oké, félidőnél egyszer segíteni kell neki, lekaparni az oldalára tapadt részeket felül, de ez minden nagy géppel így van, még bent a pékségen is. Két mozdulat, igazán nem nagy fáradság.

A következő feladata a piskóta összeállítása volt. Itt kénytelen voltam még egy tálat befogni, mert én a habbal kezdem, aztán a sárgája és a többi cucc, de azt ellögybölni szintén jóval kisebb meló, mint eddig. A tojáshab hatalmas, masszív lett, szintén alig két perc alatt. A piskóta egyenletes, szép állagú.

A következő a palacsinta tésztája volt, ezt lányom ügyeskedte össze. Mennyivel könnyebb így. :)

Aztán gondoltam kipróbálom a dagasztókart, úgyis szükségem volt egy adag pozsonyi tésztára pár rúd bejglihez. Őszinte leszek, féltem, hogy ez gondot okoz majd, minden gépnek a gyúrt tészták a legnagyobb falat. A hangján lehetett hallani, hogy több energiát használ, de a gyorsaság és intenzitás nem változott. A tokmány mozgása megijesztett, azt hittem na, kész, tönkre is vágtam, de nem kellett volna parázni, hiszen bolygómozgású, vagyis ez szándékos így. A tészta gyönyörű, selymes, jól lazított, egységes, homogén lett. Mint a nagykönyvben, és szintén percek alatt. Pedig nem vacakoltam, csak simán bedobáltam mindent a tálba, és adj neki. (Mint bent.)

A dagasztó kar erős fémből van, és a végén található egy kis terelőlapát. Simán leszedte a falra tapadt részeket is, de mikor kezdett összeállni a massza, azért segítettem neki egy lekaparással. Mutatom a végeredményt:

Semmi maradvány nem volt, a tészta szépen kijött egyben. Bocsánat a nem túl jó minőségű képekért, ezek már este készültek, gondoltam a szomszédoknak is tudniuk kell, hogy mennyire örülök. :D

Egyébként az egyes-kettes-hármas fokozat tök normál, a négyesnél (és fölötte) imádom hallani, ahogy szép lassan felpörög, a hangja magasabbá, a kar gyorsabbá válik. Szóval nem azonnal pörög ezerrel, hanem fokozatosan gyorsul fel, mint egy repcsi, komolyan. Leállításnál ugyanez van, szép lassan fékez, nem áll meg rögtön, mint trabi a fánál. Ez szerintem egy igen okos húzás, talán kíméletesebb a motornak is.

Amit említenem kell még, az a kis kar, amivel felnyitjuk a felső részt. Bal kéz a gépen, jobbal fordítunk. Addig emelkedik csak, amíg engedjük neki, a kar visszaforgatásával a felső rész rögzül. Igen erős kis szerkezet lapul benne. Mindig fogjuk, és mi állítsuk be. Lapátcserekor, tál kivételekor teljesen nyissuk fel, ha csak kaparásznánk, elég kicsit is. Ha pedig még tennénk hozzá bármit, le sem kell állítani, a fedő adagoló résén ez könnyű művelet.

Bella azóta már többször is dolgozott nekem, mindannyiszor meglepődök, milyen gyorsan elkészül. Remélem hosszú-hosszú ideig lesz még a társam. Vigyázni fogok rá. :)

Bocs, de mennem kell, még egy adag tejszínhabot kell vernem. Ja, nem, majd ő. :P

És hogy hol láttam meg? Mutatom: Klartstein hivatalos oldala
Nézelődjetek bátran, én nem bántam meg. :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Édes kicsi lányka születésnapjára készült egy pacis torta. Jó nagy volt, de azért, mert iskolába vitte, hogy közösen ünnepelhessen az osztálytársaival. Anyukája első gondolata az ostyaképes torta lett volna, de lebeszéltem róla. Valamiért a hátam borsózik tőlük. Nem tudom miért, olyan jellegtelen, tucatnak tűnik tőle, akármilyen szépen fel van díszítve az ostya körül.

Így inkább a festés mellett döntöttem. Szabad kézzel kerültek fel, vékonyabb és vastagabb ecsettel a színek. Sokat elpepecseltem vele, de még lehetne bőven finomítani mondjuk az árnyékolást is, de mivel nem különálló lapra készült, hanem közvetlenül a tortára, és láthatóan napsütéses, meleg idő volt, nem vacakolhattam túl sokat. Ezen még javítani kell. :)

Mikor elkészültem, elég üresnek találtam, ezért került fel karám az oldalára, halványkék árnyalás, és pár lila virágocska. A szívemhez nőtt. A töltelék a (már) szokásos fehér csokis főzött krém Oreo darabkákkal.

Ez nálam így néz ki: (alap, 16 szeletes tortához, a képen lévőben ennek másfélszerese van, mert 24 szeletes)

1 csomag vaníliás pudingpor

2 tojás sárgája

1 evőkanál liszt

3,5 dl tej

70+70 g cukor

100 g jó minőségű fehér csokoládé

200 g vaj

6-7 db Oreo keksz tördelve

A pudingport, lisztet, sárgáját, tejet és 70 g cukrot sűrűre főzünk, tűzről levéve beleolvasztjuk a csokoládét, hideg vízbe állítva langyosra hűtjük. A vajat kihabosítjuk 70 g porcukorral, majd a kihűlt krémmel és az Oreo darabkákkal összeforgatjuk.

Nem túl édes, a burkolat édessége miatt visszafogott cukormennyiséggel készítettem, hogy ne nyomjon el mindent, édesszájúak tehetnek bele többet is. :)

Nagyon sok boldog születésnapot még, kicsi lány! :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Érdekes játékra hívtak. A Nagyi titka liszt kért fel, hogy ötleteljek, milyen ínycsiklandó finomságokat lehet vinni mondjuk egy piknikre. Rengeteg ötlet felmerült, számos retro, vagy hagyományos, illetve sok-sok újhullámos, trendi ötlet. Ez valahol a kettő között lehet, hiszen nálunk még épp hogy ismerik, Amerikában viszont éppoly ismert, kedvelt és sűrűn sütött, mint nálunk mondjuk az eredeti kókuszkocka vagy puncsgolyó.

Mivel már van fent jó pár brownie különlegesség a blogon, csak épp az eredeti, alap nem volt még itt, hát jöjjön ő, a legfinomabb, a legbrutálisabb, aminek senki nem tud ellenállni, aki valah is szerette a csokit kicsit is. (Nálunk minden évben van egy Duna-parti program, a Parázs-varázs, egyfajta közös piknik, ahol a város apraja nagyja együtt grillpartizik. Oda vittem ezt az adagot, iszonyat gyorsan elfogyott, szóval tesztelve! :D )

Ami kell:
4 egész tojás
280 g kristálycukor
180 g vaj
200 g jó minőségű étcsokoládé
145 g liszt (Nagyi titka kelt tészta süteménylisztet használtam)
2 púpos evőkanál holland kakaópor
nagy csipet sütőpor (elhagyható, én szeretem, ha van benne)
nagy csipet só

Összeállítani igen egyszerű: az egész tojásokat kikeverem a cukorral. Közben egy kis tálban a csokit és a vajat összeolvasztom a mikróban (nem a legnagyobb fokozaton, és 15-20 másodpercenként átkeverve, nem kell túlforrósítani). Ráöntöm a nem forró csokit a tojásos keverékre, majd a szárazakat együtt rászitálom. Néhány mozdulattal átkeverem, nem kell agyongyötörni, csak épp ne legyenek nagy csomók benne. Én most vajazott-lisztezett tepsibe simítottam, de sütőpapír is használható alá simán. 20*30-as a tepsi, túl vékony lenne nagyobban. Előmelegített, 175°C-os sütőben sül 20-22 percig. Nem szabad túlsütni, az a jó, ha belül még ragacsos, lágy, a teteje viszont vékonyan roppanó. Tehát amikor már megvan a teteje, re érintésre beroppan, azaz nyersnek ítélnénk, vegyük ki. A saját hőjétől még szilárdul kicsit.

Vágjuk 2-3 centis kis kockákra és mehet is a dobozba. Egy falat Mennyország. :) Vagyis sok kis falat, mert egy sosem elég. :D

Következő állomásunk a Nagyi titka piknik sorozatban a nagy-nagy kedvencem, ami nélkül soha nem jöhetett haza sógor-koma-jóbarát Hollandiából. Gevulde koeken. A neve egészen pontosan: töltött keksz. :D Létezik ebből sütemény is, nagy pite formájú, annak gevulde speculaas, azaz töltött sütemény a neve, azt hiszem ezt már nem volt nehéz kitalálni. Ennyit a holland nyelvről, most jöjjön a sütiiii! :)) Kicsi, kerek, épp két falat, piknikre pont jó, és ha jól tudom, ennek a kategóriának külön elnevezése is akad: hand-pie, azaz nem túl szépen magyarul: marok-pite, mert épp gyermektenyérnyi.

Addig-addig kalandoztam holland blogokon (és sütöttem újra meg újra), míg meg nem találtam azt az ízt, amit keresek benne. Ami OLYAN volt, mint az első. Sok recept keveréke, hibride a végleges verzió, amit most bemutatok nektek is.

Ami kell:

150 g barna cukor (porcukorrá darálva)
150 g vaj
280 g Nagyi titka süteményliszt
1 egész tojás
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (házi is lehet, fahéj, ánizs, kardamom, szegfűszeg alkotja)
negyed citrom reszelt héja

150 g finomra darált mandula
150 g porcukor
kevés forró víz

tojás a kenéshez, egész mandula a dísz

A tészta roppant egyszerű. Minden alkotóelem szobahőmérsékletű. Habosra keverem a vajat a cukorral, hozzáadom a tojást, azzal is kikeverem, jönnek az ízesítők, végül a liszt. Hamar összeáll, fóliába tekerem, és 1-2 órát hűtőben pihentetem.

Közben a töltelék marcipánmasszához a mandulát elkeverem a porcukorral és kevés, kb. 20 ml (2 cent) meleg vízzel elkeverem. Akkor jó, ha már azért kenhető, de még nem folyik.

A tésztát 2-3 mm vastagra nyújtom, 8 centis kis köröket szaggatok, közepükre tölteléket halmozok, a szélét megkenem tojással, ráragasztok egy másik (10 centis) korongot. Villával kissé megnyomkodom körbe a szélét. Ha mind kész, lekenem tojással mind, egy-egy mandula kerül a tetejére, majd hagyom, hogy a tojás megszikkadjon, addig a tepsit hűtőbe dugom.

A sütőt 180°C-ra melegítem elő addig, majd szép aranybarnára sütöm a sütiket.

Oké, oké, kell vele kicsikét dolgozni, de annnyira finom! :) A srácaim is imádják, folyton ezért nyúznak, szóval most volt öröm. :)

Nagyi titka piknik, harmadik állomás. Igazi uzsonna sütemény a francia briós, főleg finomságos töltelékkel a bogyó alatt. :) Azt hiszem nem tagadhatom a marcipánfüggőségemet, amit sikeresen átragasztottam gyerekeimre is. A világ legjobb találmánya a gasztronómia területén, ódákat tudok zengeni róla. Fahéjjal meg maga a csoda.

Mivel nincs olyan igazi kis kosárkaformám, ami kellene, egy tiszta kisolló segítségül hívásával kozmetikáztam a tésztát olyanná, mintha... De ne szaladjunk előre. Máris sorolom a hozzávalókat.

Ami kell:
A már blogon lévő bevált kalács tésztát redukáltam fél kiló lisztre, azaz:

500 g Nagyi titka kelt tészta süteményliszt
50 g vaj (olvasztva, de nem forrón)
50 g cukor
egy pici tojás (vagy egy nagy fele, kb. 35 g feltörve. Nyugi, úgyis kenni kell, nem megy veszendőbe.)
30 g friss élesztő
1/2 teáskanál só
200 ml langyos tej
1/2 citrom lereszelt héja

180 g marcipán
1/2 teáskanál fahéj
1 egész tojás a kenéshez

A lisztet tálba szitáljuk, közepébe lyukat fúrunk a kezünkkel, ebbe jön a cukor, az élesztő, a tojás, a vaj, citromhéj, só és a tej fele. Laza kézzel, nyitott ujjakkal összeállítjuk a tésztát, miközben a többi tejet adagoljuk hozzá. Nem túl lágy, fogható, de nem is túl kemény tésztát kell kapnunk, amit kiveszünk az enyhén lisztezett pultra, és váltott kézzel átdagasztjuk. Nem tépjük, nem csűrjük-csavarjuk, csak belenyomott tenyérdomborulattal előre és visszagörgetjük magunk előtt jobbra és balra. A tészta átdolgozódik, simává, selymessé válik. Ne szaggassuk, ne tépjük, csak finoman, de határozottan. Ez kb. 5 perc.

Most tiszta konyharuhával letakarva hagyjuk 10 percet pihenni. Közben a sütőt melegítsük 200 fokra.

A pihentetett tésztát vegyük 12 egyforma nagyságú darabra. Mindegyikről tépjünk le egy kis golyócskányi anyagot. A nagyobb darabokat gömbölyítsük kis labdákká a tenyereink között, és egy muffinsütő tepsi kiolajozott mélyedésébe igazgassuk. Most megint hagyjuk picit magára találni, picit pihenni, hogy ellazuljon, relaxáljon a stressz miatt. :)

Mindegyik gömb közepébe fúrjunk lyukat az ujjunkkal, amit amennyire lehet, szélesítsünk ki, de ne szakítsuk át az alját. Mindegyik lyukba kerüljön egy kb. másfél dekás fahéjjal átgyúrt marcipángolyó. A kis tésztadarabkákat, amit előzőleg letépkedtünk, gömbölyítsük pici golyóvá, és tojással ragasszuk a lyukak tetejére.

Kenjük át a sütiket tojással, és egy kisolló segítségével vágjuk cakkosra a nagyobbik tésztagömb széleit. Most jön a kelesztés. Csukjuk be az ablakot, ne legyen huzat, az előmelegített sütő ad meleget, hagyjuk a közelében. Mikor már majdnem akkorák, mint készen kell lenniük (kb. 3/4 nagyságúak a készhez képest), dugjuk a sütőbe, és süssük aranybarnára. Kész. :)

A 12 darab olyan gyorsan fogyott, hogy 4 darabot elcsomagoltam másnapra, hogy a gyerekek vihessenek suliba is. De így sem volt biztonságban, Bendegúz kikönyörögte, hogy az egyiket befalhassa vacsi után. Naaa, anyuciiii, légysziiii! :D

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Szerintem ő a töltött kiflik királynője. Komolyan. Nála szaftosabb, puhább, finomabb még nem került a kezembe. Mivel aprócska, így piknikre is kitűnő választás, egy falat az egész. A nagy titok a lekvár. Sokkal finomabb, ha kerül bele, és persze a csoki elmaradhatatlan. :)

Sok helyütt olvasom, hogy krémsajttal készítik a tésztát. Ám én most egy réges-régi emlék miatt tejföllel gyúrtam be, meggyőződésem, hogy amint a csoki, úgy a krémsajt is amerikai hatás. Jó, oké, a csoki maradt. :D

Ami kell:

230 g tejföl

250 g vaj

100 g cukor

340 g Nagyi titka süteményliszt

nagy csipet só

vaníliás cukor

kis üveg áfonyalekvár

200 g étcsokoládé aprítva

200 g mandula durvára darálva

1 tojás a kenéshez

A lágy vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tejföllel, jöhet a só és a vanília, végül a liszt. Elég lágy tésztát kapunk, de fóliába csomagolva, hűtőben pihentetve 2 órát, pont jó lesz az állaga. Négyfelé vágjuk a tésztát, egyenként 20-22 centis körré nyújtjuk. Áfonyalekvárral kenjük, csokit szórunk rá, és meghintjük a mandulával. Úgy néz ki most, mint egy édes pizza. :D

Pizzavágóval 16 szeletre vágjuk. Nem tizenkettőre, úgy elég hosszúkás a forma, én szeretem, ha rövid, kis bucik. Nem egyszerű, elég szakadós a tészta. Most minden cikket a hosszabb végénél kezdve feltekerünk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket. Tojással kenjük, majd előmelegített 180°C-os sütőben szép pirosra sütjük.

Végig a konyhában maradunk, úgyis tekergetni kell a következő adagot, addig pedig vigyázó szemünket a kifliken tartjuk, mert irtó hamar válik kámforrá a szemfüles gyerkőcök sertepertélése mellett. A maradék pár darabot becsomagoljuk a másnapi piknikre. :D

Lányom nagy LoL, vagyis League of Legends játékos, nem is lehetett volna más a téma a szülinapján. A torta mellett sütemény is dukál, természetesen LoL-ra szabva. Teemo gombája volt a határozott kérés. Felhoztunk és elvetettünk pár ötletet, végül a befutó a jól ismert őszibaracksütemény lett, hiszen más formában is elképzelhető, nem csak barack lehet belőle.

Neki is álltunk nagy lendülettel, már előző nap begyúrtuk a tésztát, ami egy éjszakát pihent a hűtőben.

Másnap pedig diónyi darabokat szaggattunk a kalapokhoz, kicsivel kisebbeket a tönkökhöz. A kalapnak valókból golyót, a tönkhöz kis kúpot formáztunk a tésztából és sütőpapíros lemezre ültettük őket. Míg bemelegedett a sütő, lemezzel együtt visszatettük a hűtőbe. A kalapok rendben meg is sültek, a közepüket kikapartuk, tehát eddig ugyanaz, mint a baracknál.

A tönkök sütése közben viszont már adódott némi fennforgás, hiába hidegen toltuk sütőbe, a csúcsok hamar lehanyatlottak, az alja megrogyott, így végül formás kis manókalapok sültek ki a kis kúpokból. :D Bakker...Oké, no para, van éles kés, szóval faragás indul. :D

A szokásos tölteléket bekevertük, a gombák kalapját betöltöttük, kaptak egy-egy tönköt. Aztán amíg én ételfestékkel zöldre színeztem őket, lánykám lila marcipánból apró köröket szúrt ki, és felpakolta a még nedves tésztára. Közben pedig osztályoztuk őket: "Nézd, de buli, ez tök jó lett!" vagy "Bah...hogy néz ki, tiszta torz."és "Jólvanmár, gomba. Az erdőben sem egyforma." :D

Végül elkészültünk, és a három nagy gamer élvezettel majszolta a végeredményt. Meg a többiek is. :)

Nemrég úgy döntöttem, hogy egy időre elég a hedonista életmódból. Nem azért, mert meguntam volna, dehogy, aki ismer, tudja, hogy egy jó falat bármikor képes vigyorgásra fakasztani. Viszont ezek a fránya mérlegek esküszöm összebeszéltek a hátam mögött, és szándékosan kergetnek sikítófrász közeli állapotba. Minden egyes alkalommal egyre hangosabb "Ajjmááár!" szakadt ki belőlem. Csatlakozott hozzájuk majd minden ruhadarab, ami a szekrényemben megtalálható, feszt egyre kisebbek és kisebbek lettek. Direkt. Aljasok. Aztán úgy döntöttem, hogy "márcsakazértis" megmutatom nekik. Velem aztán ne húzzanak ujjat! :D

Vagyis most egy edzőpáros segítségével speciális étrendet tartok, és egész szépen haladok. Az első 10 kiló leolvadása után viszont azt hiszem megérdemlünk egy ~~(kis)~~ (~~vékony)~~átlátszó szeletkét. Többesszám, mert imádott barátnőim velem tartanak, támogatnak, biztatnak, örök hálám érte. :) <3

Mivel már csak a fotó is elég nagy érdeklődést kiváltott, lepötyögöm a receptet. Ne várjon senki varázslatot, nincs benne semmi bűbáj. :)

Kakaótészta (gáztepsi méret, 33*33 cm-es lap)

6 tojás ketté választva
15 dkg-nyi cukornak megfelelő ízlés szerinti édesítőszer (nálam 4 dkg xilit és 160 csepp Süssina)
100 g sötét, holland kakaópor
1/2 dl víz
1/2 dl olaj
csipet só
1/2 tasak (5 g) sütőpor
5 g szódabikarbóna

A szokásos módon piskótát sütünk. Vagyis a fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját az édesítőszerrel halványodásig kikeverjük. Hozzáöntjük a vizet és olajat. A fehérjehabra öntjük, és rászórjuk a sütőport, szódabikarbónát és rászitáljuk a kakaóport. Óvatosan összeforgatjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, előmelegített, 180°C-os sütőben 20 percig sütjük. Ha a teteje már nem ragacsos, hanem száraz tapintású, akkor jó. Ne süssük túl, könnyen kiszárad!

Módosított Dobos krém:

4 egész tojás
15 dkg cukornak megfelelő édesítőszer
150 g minimum 70%-os étcsokoládé
50 g kakaópor
250 g margarin vagy laktózmentes vaj (attól függően, hogy csak a laktóz a bibi, vagy a kazein is)

Egy nagyobb lábasban fél liternyi vizet forralunk, egy nála kisebb lábasba pedig a tojások és édesítő kerül, így gőz felett, kis gépi habverővel folyamatosan verve melegítjük minimum 70°C-ra, de nem főzünk rántottát. Az ujjunkat beledugva csípős meleg, és szép halványsárga, sűrű hab, mikor jó.

Gőzről levéve tovább keverjük, hozzáadva az aprózott csokit (beleolvad) és a kakaót. Langyosra hűtött állapotban (nálam a hűtőben is járt 10 percre) újra kikeverjük, és jöhet a nem hűtőhideg, lágy, de hűvös zsiradék. Szép selymes krémet kapunk.

A piskótalapot kihűlés után megszabadítjuk a papírkabátjától, és pontosan három egyforma hasábra vágjuk. Jól számoltál, 11-11 cm lesz mindegyik szélessége. :)

Kis pohárban pici rum (1/2 dl), kevés víz, pár csepp édesítő keveréke, széles ecsettel megkenünk minden lapot alaposan.

A krémet is harmadoljuk, minden lapra kerüljön, a tetejét pedig díszítsük kedvünk szerint. Egy éjszakát hagyjuk a hűtőben összeérni.

Ennyi. Ugye, hogy nem vészes? :) A krém egyébként mennyei, a legeslegfinomabb csokikrém, amit valaha kóstoltam, vagyis nem diétázók rendes kristálycukorral bátran essenek neki, nem bánják meg.

A kíváncsiság kedvéért kiszámoltam a kalóriatartalmat is. Az igaz, hogy csomó mindentől mentes, de bőven van benne zsiradék, azt ne felejtsük el! Sokan keverik a diabetikus vs. diétás fogalmakat, pedig nem szabadna. Igaz, hogy fele annyi kalóriát hordoz, mint ugyanez liszttel-cukorral, de akkor sem fogyókúrás cucc! :) (Példa a furcsaságra: normál burkoló fondant kalóriatartalma 400 kcal/100 g, cukormentes, diabetikus burkolómassza: 590 kcal/100 g!!)

Ez a sütemény mindösszesen 2896 kalóriát tartalmaz. Ha emberes szeleteket vágunk, vagyis 16 felé, akkor szeletenként 180 kcal.

Ugyanez normál összetevőkből 5036, vagyis szeletenként 314 kcal.

Érdemes odafigyelni, hogy miből mennyit.

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

Banános Jozefin szelet

A kenyér héja

Halloween töktorta / Halloween Pumpkin Cake

Vörös bársony torta

Szalonna torta / Bacon cake

Japán kert torta pagodával / Japanese Garden with Pagoda Cake

Farönk torta / Tree Stump Cake

Klarstein Bella Rossa teszt és eredmények

Festett lovas torta / Horse cake

Az igazi brownie Nagyi titkával

Gevulde koeken vagyis marcipános marok-pite Nagyi titkával

Fahéjas marcipános francia briós Nagyi titkával

Áfonyás-csokis Rugelach, ahogy én szeretem Nagyi titkával

Teemo gombája süti verzió / LoL Teemo's shroom

Chocake Noir, glutén-, laktóz-, cukormentes csokitorta