A Három Bölcs Majom puncstorta trónuson

June 1, 2014, 11:51 pm

≫ Next: Epres muffin és cupcake / Strawberry cupcake, muffin

≪ Previous: Házi tejszínes eperfagylalt gép nélkül

Érdekes feladatot kaptam ismét. Most újra elővehettem a figuraformázó énemet, és gyakorolhattam kicsit. Na nem mondom, hogy teljesen elégedett lehetnék, de legalább felismerhető, hogy majmok, és hogy mit csinálnak. :)

Barátnőm lányának készült, anyukája ezt a bölcs üzenetet szerette volna adni neki.

Ismered a 3 bölcs majmot? Igen, azokat, amelyek közül az egyik nem látja a gonoszt, a másik nem hallja meg a gonoszt, a harmadik pedig nem beszél gonoszt. Japánban Mizarunak, Kikazarunka és Iwazarunak hívják őket és már többezer évesek. Mi "pozitív gondolkodóknak" nevezhetnénk őket, mert arról a 3 pozitív cselekvésről beszélnek, ami nélkülözhetetlen a boldog, egészséges élethez.

1. Mizaru nem látja a gonoszt

Azt már biztosan sokszor hallottad, hogy az energia oda áramlik, amire a figyelmünket irányítjuk. Mizaru, ha ma élne, azt mondaná, hogy pontosan ezért nem látja meg a gonoszt. Vagyis, ha pozitívan akarsz gondolkodni, akkor olyan dolgokra kell figyelned, amik pozitív érzéssel töltenek el.

2. Kikazaru nem hallja a gonoszt

Mi köze a rosszindulatú ismerőseidnek a rendszeresen negatív híradásokhoz? Csak annyi, hogy mindannyian negatív dolgokkal tömik a fejed. Állj odébb, kapcsold ki őket vagy szabadulj meg tőlük! Ezt mondaná ma Kikazaru.

3. Iwazaru nem beszél gonoszat

Ha az egyedüli dolog, ami elhagyja ajkaid a panaszkodás, kritizálás vagy ami ennél is rosszabb - a siránkozás, akkor inkább tömj zoknit a szádba. Ja, és a pletykálás is ide tartozik.
A bölcs majmok egyetértenek anyukáddal, aki egykoron a "Ha semmi szépet nem tudsz mondani, akkor..." kezdetű mondókával traktált.
Ha hagyod, hogy gonosz szavak hagyják el a szádat, ne várj sajnálatot, amikor ugyanazt kapod vissza.

Mert működik

Néhány dolog kiállja az idők próbáját, mert működik. Ha pozitívan akarsz gondolkodni, akkor válaszd meg tudatosan, mit akarsz nézni, hallgatni és miről akarsz beszélni, mert ez határozza meg, hogyan haladsz tovább életed útján.
Keresd hát a szépet mindenben, amire ránézel, kapcsold ki a negatívat és állj át a boldog szavakra, gondolatokra, cselekedetekre! És végül, de nem utolsó sorban, kezdj arról beszélni, amit szeretsz, amit értékelsz és amit akarsz.
(Az inspirációért és többé-kevésbé átmásolt szövegért köszönet Anwerosának)

Boldog Születésnapot Kívánok! :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

↧

Epres muffin és cupcake / Strawberry cupcake, muffin

June 5, 2014, 1:01 am

≫ Next: Marcipános eperparfé roppanó csokoládéréteggel

≪ Previous: A Három Bölcs Majom puncstorta trónuson

Őrült finom eperhez jutottam, ezért rögtön nekiálltam olyan finomságoknak, amiket eddig nem volt időm elkészíteni. Fiam nagy eperbarát, tudtam, hogy nagy sikert aratok nála. Édes kis maszat, meg is érdemel minden kényeztetést, pontosan tudja, hogyan olvadjak el nap mint nap.

A minap a suliban kisebb kiállítás volt különböző kristályokkal, ásványokkal, persze vásárolni is lehetett. Mivel jött haza? Na mivel? :) Egy gyönyörű, égszínkék, gyémánt alakúra csiszolt kristállyal, amit ha a szemedhez tartasz, és forgatod, olyan, mint gyermekkorom jó kis játéka. Teljesen odavagyok érte, főleg az üzenet miatt, amit gyakran mondogatunk egymásnak egy kedves anyák napi verset idézve: Anyukám, anyukám, találd ki, hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te, ültess hát gyorsan az öledbe! :))

Ó, de jöjjön a recept, ami önállóan is finomságos, de mindjárt leírom a tetejére illő krémet is. Előtte azért körülnéztem, és most Lilian epres muffinját szabtam a saját ízlésemre. Jó kis recept! :)

3 egész tojás
15 dkg cukor
10 dkg vaj
1 vaníliás cukor
1/2 sütőpor
2 dl tejszín
20 dkg liszt

20 dkg megmosott, felkockázott eper

A vajat csak lágyítom, nem olvasztom, kikeverem a cukorral és a nem hűtőhideg tojásokkal, jöhet bele a sütőpor és a fele liszt, aztán tejszín és a másik fél adag liszt, végül óvatosan beleforgatom az epret.12 kis kapszlit a muffinformába ültetek, és elosztom bennük a masszát. Előre melegített, 180°C-os sütőben pirulásig sütöm. Ahhoz, hogy ennyire látványosan a tetején is ott legyen, kihagytam pár kocka epret, és a formába kanalazás után rakosgattam a tetejére, így sokkal gusztább, és biztosan jól látszik, mi van belül. :)

Most úgy tartotta kedvem, hogy krém is került némelyikre, ehhez 2 dl tejszínt kemény habbá vertem, és kikavartam 5 dkg olvasztott fehér csokival. Ezt nyomtam habzsákból a kihűlt muffinok tetejére, és kaptak egy-egy fél eper koronát. :)

Kellemes sütögetést! Ugyanolyan gyorsan megvan, mint amilyen gyorsan el is fogy! :D

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

↧

Marcipános eperparfé roppanó csokoládéréteggel

June 7, 2014, 2:57 am

≫ Next: Minitorták ballagásra / Graduation mini cakes

≪ Previous: Epres muffin és cupcake / Strawberry cupcake, muffin

Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy végre nekiállok parfét készíteni. Pedig nem ördöngösség, csak valahogy sosem jött össze, hogy pár perccel többet fordítsak rá, semmint hogy dobozba öntöm és kifagyasztom. Pedig megéri, és még csak kevergetni sem kell a fagyasztóból kivéve pár óránként, csak simán ott kell hagyni. Na, ez a nehéz. :D

Hogy marcipán került bele, az Sherpa barátném bazsalikomfagyijának köszönhető, bár azért olyan merész még nem vagyok, hogy fűszernövénnyel készítsek desszertet. Teljesen őszinte leszek, kóstoltam többször különféle csokoládékat, bonbonokat, és bár különlegesek voltak, én mégis inkább maradok a hagyományos ízeknél.Ne nevessetek ki, de nekem mindig gyerekkorom kanalas orvossága jut eszembe az ízükről. :D

Ami kell tehát:

1 adag házi, főzött eperfagylalt

(a cukorból 50 g marcipánra cserélve, a forró masszába olvasztva)

100 g étcsokoládé

Annyi a különbség, hogy most csak az eper felét pürésítettem, a másik felét csak felkockáztam, így kevertem a főzött alaphoz, majd a tejszínhabhoz.

Egy szögletes fémformát kibéleltem folpack fóliával. Jó trükk, ha nagyon enyhén, olajos kézzel előtte átkenjük belülről, így szépen fel lehet simítani a fóliát, nem csúszkál, viszont könnyedén ki lehet borítani fagyás után.

A hab harmadát elsimítjuk benne, majd kiskanálról olvasztott étcsokit csorgatunk hosszában. Ne vigyük túlzásba (mint én), mert szeleteléskor bizony a csokoládé kőkemény, inkább roppanjon csak, mint törjön. :D

Jöhet a krém második harmada, megint csoki, végül a maradék krém. Ennyi. Fagyasztóban egy éjszaka alatt téglára fagy. :)

Tálcára borítva díszíthetjük eperrel, hogy csinosabb legyen, így tárolhatjuk is a fagyasztóban. Nálunk 3 napig tartott, szóval bőséges, két vékonyka szelet bőven kielégíti az édességvágyat, és kellően hűsít.

Használjátok ki az eperszezont, utána pedig készítsétek el mindig az aktuális idénygyümölccsel, így mindig új finomság kerül az asztalra. :)

↧

Minitorták ballagásra / Graduation mini cakes

June 14, 2014, 10:58 pm

≫ Next: Epres fehér csokoládés pohárkrém mandulás keksszel

≪ Previous: Marcipános eperparfé roppanó csokoládéréteggel

Barátnőm lánya elballagott. Brühü...szipp-szipp. :') Megható és kicsit szomorú, de tele új reménnyel. Lola egy igen nagy egyéniség, hiányozni fog a suliból. Igazi vagány csajszi, egy cseppet sem tartok attól, hogy nem találná meg a helyét az új közösségben, amihez kívánok sok sikert és kitartást! :)

Anyukája pedig a "nem egyszerű" kategória, na de mindig is ezt szerettem benne, hogy mindig mindenből a lehető legtöbbet szeretné kihozni. Ám most a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez mit jelent. :D Adott egy ballagás, és az alkalomhoz illő egyszerű, de elegáns torta megbeszélése. Aztán még pár telefonhívás, és az egyszerűből, mit tesz Isten, egy tökbonyolult verzió bontakozik ki. Nem is ő lenne... :D

Tény, hogy először azonnal nemet akartam mondani, mert ez hatványozott macera, aztán végül is inkább egy nagy kihívásnak tekintettem, bár remélem, hogy a nagyjából kilencedik burkolásnál elsziszegett hátleszakadásról és önostorozásról szóló (hogy lehettem ekkora barom) szóáradat végül csak a jól végzett munka utáni büszkeségérzést nagyobbítja. :D

Szóval. Nem egy darab 24 szeletes, hanem 12 darab 2 szeletes torta lett belőle, csokoládés piskótával és főzött kókuszkrémmel. Legalább annyi, hogy nem mind különböző ízű. ;)

9 centiméteres kis formácskákban sültek viszonylag magas piskóták. Kihűlés után 3 lapra vágtam mind, krémtöltés, majd burkolás. Na, ez volt a nem semmi. Ha valaki terített már le kis átmérőjű, de magas körasztalkát terítővel, akkor rájön, hogy az anyag hatalmas hullámokat vet. De kitaláltam rá a megoldást, viszont így minden tortácskára kellett egy kis zárszalag, ami eltakarja az illesztést. Most kimondottan örültem volna még egy kéznek legalább.

Kis szaténszalagok alulra, zárszalagok az oldalra, és jöhetett a babrázás.

Kis rózsácska, apró könyv, rúzs, táska, körömlakk és ballagó kalap, persze mindből kettő. Évi csak annyit mondott: Jaj, hát ilyen csajos cuccok, tudod, rúzs, meg táska, meg ilyenek, de ügyes csaj vagy, rád bízom!

Nekem a könyvecske a kedvencem, egyszerűen nem bírtam kihagyni, ha már ballagás. :)

Nagy feladat volt, igyekeztem tudásom legjavát adni, remélem sikerült emelnem az ünnepség fényét, és azt is, hogy ízlett a csapatnak! :)

↧

Epres fehér csokoládés pohárkrém mandulás keksszel

June 17, 2014, 2:56 am

≫ Next: Focilabda újratöltve

≪ Previous: Minitorták ballagásra / Graduation mini cakes

Még az előző nagy eperadag egyik készítménye volt a muffin és a parfé mellett, csak hogy legyen apának is valami. Bár meglepetésemre a parféból többet kanalazott, mint ebből. :D Ez is a "gyorsan összedobok valamit" típusú édesség, tényleg csak pár perc az egész.

200 g eper

50 porcukor

200 ml tejszín

50 g fehér csokoládé

Amaretti keksz

Az epret villával nagyjából összetör, porcukorral kever, félretesz. Habot felver, olvasztott fehér csokival összeforgat. Zsákba tölt. Minden pohárka aljára kevés hab, rá egy-egy kanál eperpüré, durvára morzsolt Amaretti, megint hab, eper, majd habrózsa, amire még pici morzsa kerül és pár szép szem eper díszítésként.

Ugye, milyen egyszerű?

Egy finom vacsi után könnyed desszert, mutatós, pedig csak összedobtuk. A fehér csokoládé pedig nagyon jól passzol az eperhez, különleges ízélmény volt. :)

↧

Focilabda újratöltve

June 19, 2014, 11:41 pm

≫ Next: Meggyes csokis kevert sütemény

≪ Previous: Epres fehér csokoládés pohárkrém mandulás keksszel

Húgoméknál szülinapot ünnepeltünk. A kissrác valódi futballrajongó, akármikor kint vagyunk, mindig kint fociznak, szorgosan tanítgatja 8 évesemet a trükkökre, védésre.

Két tortája volt, ám a másik, hívjuk előtortának, nem annyira publikus, igen durván személyre szabott volt. :D Lévén a kölök igencsak édesszájú. Nincs olyan édesség, amiből ne tudna határtalan mennyiséget magáévá tenni, szóval apja már azzal ugratta, hogy ha egy rakat kutyasz*rt cukroznának le neki, azt is megenné. Dina pedig kapható a hülyülésre, így hát puncsmasszából habzsákból formált egy csinos kis adagot, majd mikor már a teraszon mindenki áhítattal várta a meglepi tortát, leszórtuk bőszen nevetgélve cukorral, állítottunk bele gyertyát, és a kezébe nyomtuk.

Hatalmas volt az ováció, ő is fülig pirulva kacagott, hál'istennek hatalmas humora van. :) Ám megkóstolni már nem volt mersze, mikor mindenki skandálta, csak amikor megkereste a tekintetemet, és bólintottam, számmal a "csoki" szót formálva biztattam, hogy bátran! Na, akkor kisebb fintorral kísérve evett róla egy kis darabot, majd felcsillanó szemmel bizonygatta, hogy ő igazinak vélte. :D

Amint elcsitult kissé a dolog, előhoztuk a valódi meglepi tortát, és mondhatom, szívemnek ez a legkedvesebb látvány, ahogy boldogan körbevizsgálta, elnyújtott "vááááá", "húúúúú" hangokkal kísérve. :))

A többi kiskölök sem bírta ki, hogy ne érjen hozzá, bökdösték, hogy ez most akkor labda? és benne van a torta? vagy hogy? :D Édesek voltak, pedig az én szemem lát nem egy hatalmas hibát, de őket látva mosolyognom kellett. :) Pedig csak pár órám volt rá, este csak betölteni tudtam, reggel álltam neki burkolni, ám délelőtt már indulni is kellett. Így hát bizony nem a legtökéletesebb.

A színek a VB miatt lettek "brazilosak", az apró személyes minta pedig az ünnepelt neve Pelé aláírását picit átalakítva. Széles mosolyt kaptam érte. :)) Belül pedig vaníliás lapok közt tej- és étcsokoládés krém lapult.

Nagyon Sok Boldog Szülinapot Petyus! :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

↧

Meggyes csokis kevert sütemény

June 21, 2014, 11:59 pm

≫ Next: Baklava

≪ Previous: Focilabda újratöltve

Egészen pontosan az anyutól átmásolt receptek között "Cseresznyés lepény" néven szerepel, és már tucatszor sütöttem, mindig nagy sikerrel. Most mégis kénytelen vagyok átnevezni, mert ad 1.: cseresznye helyett most meggyel és csokikockákkal készült, ad 2.: a lepény az én fogalmaim szerint lapos, gyúrt tészta valamilyen töltelékkel, vagy anélkül. Így hát nem lepény. De pite sem, az is más kategória. Legyen tehát kevert sütemény, így azonnal beazonosítható, milyen is. Hallottam már meggyes dobálósnak is, igen beszédes elnevezés. :)

Igazán finom, puha, omlós tésztájú, nem a szárazabb kategória, pillanatok alatt elfogy.

20 dkg vaj

18 dkg cukor

4 egész tojás

1 dl tej

25 dkg liszt

1 cs. sütőpor (8 g)

1 cs. vaníliás cukor (8 g)

kb. 40 dkg magozott meggy

10 dkg (egy tábla) étcsokoládé apró kockákra vágva

A lágy vajat kikeverjük a cukorral, a 4 tojással, tejjel és a szárazanyagokkal. Nem kell túlgyötörni, csak épp álljon össze. Vajjal kent, enyhén lisztezett tepsibe simítjuk (20*30 cm), majd a meggyet és csokit rászórjuk. Előmelegített 180°C-os sütőben 25-30 perc alatt enyhe pirulásig sütjük. Tűpróbát végezzünk azért.

Tálaláskor fahéjas porcukorral is megszórhatjuk, ezt most kihagytam. Nekem most inkább a csokoládé íze kellett, ami - mint tudjuk - tökéletesen passzol a meggyhez. :)

Jó étvágyat hozzá! :)

↧

Baklava

June 25, 2014, 5:46 am

≫ Next: Hétvége csokis muffinnal és a fotózás rejtelmeivel

≪ Previous: Meggyes csokis kevert sütemény

Végre nekiállhattam a Szakácsmustrának. A receptet már igen régen kinéztem magamnak, már csak idő és energia kellett a megvalósításhoz. Most Rachel Allen a főszereplő, tehát az ő receptjei közül választhattam. Nem volt könnyű, de ehhez újra és újra visszatértem, tehát kiválasztott engem. :))

Tény, hogy imádom, amikor van lehetőségem, veszek egy adagot, de lássuk be, nem filléres édesség. Pedig...na mindegy. Szóval a házi - ahogy megszoktuk - olcsóbb és bizony sokszor finomabb. Megéri vacakolni vele. Főleg ezzel, hiszen pisztáciáááás! :D

Na szóval, EZT a receptet adaptáltam, így:

300 g pisztácia vagy mandula, vagy ezek ledarált keveréke (nálam mogyoró is van benne)
1 1/2 teáskanál fahéj (a darálékhoz keverve)

150 g vaj olvasztva
2 csomag rétes tészta (24 lap)

A sziruphoz:

3 dl víz
30 dkg cukor (kb. 35-öt ír, de nem akartam olyan dögédesre <- figyelitek? fejlődök!)
4 evőkanál méz
1 teáskanál fahéj
1 egész narancs héja (nem felezünk, minek, hova teszem a többit? :D )
1 teáskanál szegfűszeg
és ír narancsvirág vizet, de ezt elhagytam

A sütőt előmelegítjük 165°C-ra. Egy közepes méretű tepsit ecsettel kikenünk az olvasztott vajjal. Rétegezés során minden egyes lapot vajazzunk! A rétegek így néznek ki:

6 lap tészta,

egy nagy marék magkeverék,

6 lap tészta,

magkeverék,

6 lap tészta,

magkeverék,

6 lap tészta.

A tetejét is levajazzuk. Valóban éles késsel kis háromszögekre vágjuk, figyelve, hogy a legalsó rétegek is biztosan kés alá kerüljenek. Sütőbe toljuk, és 40-45 perc alatt megsütjük.

Sütőpapírral letakarható, ha gyorsabban pirulna, de az én tapasztalatom szerint inkább pont az a "gond", hogy nem lesz sötétebb barna a felülete. Ja, és mivel az én tepsim 22*32 centis, az éppen 2/3-a volt a tészta nagyságának, tehát én méretre vágtam, és 3 leeső részből kijött még egy réteg, így nálam magasabb, és több rétegű.

Sülés közben összeállítjuk a szirupot, azaz mindent kis lábaskába teszünk, és lassú lángon összeforraljuk. Kb. fél óra alatt kissé besűrűsödött annyira, hogy azért ne mézként folyó, de ne totál híg legyen, valahol a kettő között. Sajnos ezt pontosabban nem tudom behatárolni.

Mikor kisült a sütemény, a szirup felét azonnal rácsorgatjuk kanállal, hát fergeteges, micsoda sistergést, zizegést produkál, és az illatok! Hú, ott örömködtünk a tepsi körül. :D

Jó negyed órás pihentetés után megkapta a szirup másik felét, és most jön a legnehezebb, várni kell vele, hogy a szirup nagyját felszívhassa, kissé visszapuhuljon, az ízek összeérjenek. Igazán csak másnap jó, sőt, harmadnap már igazán jó az állaga, de ugyan ki bírja azt kivárni? :)

Hihetetlen finom. Köszi Rachel! :))

↧

Hétvége csokis muffinnal és a fotózás rejtelmeivel

June 29, 2014, 4:30 am

≫ Next: Szakácsmustra 4. forduló, összefoglaló

≪ Previous: Baklava

Tegnap délután hivatalosak voltunk testvéremékhez, hogy együtt töltsünk egy délutánt, estét. A fényképezőgépet is kivittük, sógorom igen jól bánik a masinákkal, gondoltam segíthetne kicsit jobban megérteni, megtanulni kezelni a saját gépemet. Már fél éve használom, rengeteg dologra rájöttem, de még sok titka van, ami felfedezésre vár. Most viszont rengeteg trükköt tanultam. :)

Mindent, de tényleg mindent lefotóztam, több-kevesebb sikerrel, rengeteg próbálkozással, de töretlen lelkesedéssel, és azzal az ígérettel, hogy amint megtanultam kihozni a maximumot a gépből, kapok egy sokkal komolyabbat. Hurrá! :D Szóval már csak pártíz év, és a nyugdíjazásomra talán össze is jön! :D

Ami megragadott, az a makrózás, vagyis inkább csak az a tulajdonsága, hogy csak a fókusz lesz éles, a háttér elmosódott. Hű, de sokat kell gyakorolnom, hogy szépen összejöjjön! Viszont már kezdem felfedezni, mit is kell a következő lövésnél másképp csinálnom, hogy szebb legyen. :) Mutatok pár sikertelen és pár "már majdnem jó" kategóriát, de a türelmetlenek át is pörgethetik, mert egy isteni finom üvegbe zárt muffin is kitárulkozik később. :)

Erről a csavarról az első, egyáltalán nem jó makró:

És pár lövéssel később, ám a fókusz még mindig nem a hegyén van, de már majdnem jó:

Amint rájöttem, mit és hogyan, sorban jöttek a képek.

Egy összetekert nejlonkötél

A pirításra váró kenyér

Egy pici virág :)

A grillre épp csak felkerült csirkecomb

Aztán a frissen szedett málna, a fiam keze, a lányom szeme,

egy rózsabimbó, repedés a falon, szóval elvoltam. :)) Közben az ebéd is elkészült, és nagyon, de nagyon belaktunk, isteni volt. Utána pedig húgommal elkészítettük a még szülinapjára kapott üvegbe zárt muffint.

Még akkor rétegesen egy nagyobb üvegbe sorakoztattam a süti száraz hozzávalóit, szépen lezártam, és egy kis címkét is rajzoltam, rajta az instrukciókkal az egyik oldalon és egy kis rajzocskával a sütiről a másikon. Hű, nagyon finomságos lett, írom is a receptet:

Ha ajándékba szánjuk, akkor kerítsünk egy kb. 1 literes üveget, fedővel persze, és váltakozó rétegekkel tegyünk bele

200 g lisztet (két réteg)

200 g cukrot (szintén kettő)

80 g tejport

2 teáskanál fahéjat

3 evőkanál holland kakaót

100 g jó minőségű étcsokit felkockázva

1 nagy marék durvára vágott diót

1 sütőport, 1 vaníliás cukrot

egy kis doboz Smarties-t

Minél látványosabb, annál jobb. Minden réteg után papírtörlővel benyúlva letöröltem az üveg falára szóródott anyagot, hogy a következő rétegen ne látszódjék.

Az instrukció pedig ez: Öntsd tálba a keveréket, üss rá két tojást, önts rá 1 dl olajat és 1 dl tejet, keverd el, majd oszd 12 muffinformába és 170°-on süsd 18 percig. :)

Belül még szinte lágy, a tetején roppanó csokis finomság. :)

Aztán szedtünk epret, mármint a fán termő fekete bogyósra gondolok, meg málnát is. Az eperből szerintem fagyi lesz egyszer, de a málna nem úszta meg. Vagyis dehogynem, úszott az tisztességgel, mindjárt elárulom, miben. :)

És a megfejtés:

Hohó, ez még jobb volt, mint az epres verzió! Az az illat, az az íz! Nem beszélve arról, hogy a színét is kiengedte, idő után szép vörös lett a pezsgő is. :) Már amikor volt ideje rá. :D

Közben persze a mulatság is zajlott, fiam igazán elemében érezte magát, nem kellett biztatni a bolondozásra. :D

Esküszöm, itt meg sem ismerem! :D Tuti, hogy jó színész válna belőle, igen könnyedén megformál bármilyen karaktert, itt éppen vad rocker. :D

Mivel szép lassan esteledett, megpróbálkoztunk a hosszú záridejű képekkel is. Állítólag gyerekjáték, nekünk mégis csak néhány jött össze, többségében sikerült megmozdítani valahogy a gépet, pedig nem kézben tartottuk. Azért itt is van sikerélmény. Megmutatom az elsőt, és azt, ami már szép lett.

Szokványos éjszakai, zavaros, zajos kép simán, és

ugyanez, kihasználva a gép lehetőségeit, hosszú záridővel. Micsoda különbség! Nagyon lelkes tanoncként reszkessetek zugok, repedések, bogarak, virágok, mert jövök! :D

↧

Szakácsmustra 4. forduló, összefoglaló

July 1, 2014, 12:46 am

≫ Next: Ballagási könyv torta

≪ Previous: Hétvége csokis muffinnal és a fotózás rejtelmeivel

Jól zárult a Szakácsmustra 4. fordulója, úgy látszik, kezd beindulni a játék! :) Hatalmas öröm számomra, hogy a desszertek mellett leves és főfogás is szerepel a listán, mert egy jó lakoma bizony csak így kerek! :)

Sőt! Hogy a különleges étrendet követőknek is kedvezzünk, Eszter kétféleképpen is elkészített egy finomságot "mindenmentesen", azaz tej-, cukor- és lisztmentes verzióban. Hurrá! :)

Jöjjenek hát sorban, ha megengeditek egy átlagos étkezés sorrendjében Rachel Allen tuti receptjei:

Okki, az Abroszra való blog háziasszonya egy isteni zöld leveles borsókrémlevest hozott. Elolvasva rögtön megjön a kedvünk, hogy kipróbáljuk!

A meglepetés vendég, aki sokáig titkolta, hogy érkezik, Őrült Szakács, alias Csaba, aki egy tartalmas, magyar szájnak ismerős ízvilágú főételt hozott, ez a paradicsomos-babos csirkepörkölt chorizóval.

Őt követi Fűszermánia Gabi, aki marokkói csirkés kuszkusszal kényeztet minket. Érdekes ízvilág, egyszer tuti kipróbálom! :)

Most, hogy pihegtünk kicsit, jöhetnek a desszertek sorban. :) Bogi, azaz Vöröskaktusz sajttortát hozott, méghozzá eperrel, és bármennyire is böki a csőrét, hogy pirultabb lett, mint várta, én bizony szívesen vennék egy szeletet a tányérkámon! :)

Ha már torta, és különleges, akkor rögtön itt van Olajbogyó, azaz Anikó levendulás máktortája. Egyszerű, mégis egyedi, és bármennyire is ódzkodom a virágok, fűszernövények édességbe keverésétől, erre nem mondanék nemet! :)

Most jöjjön valami csokis, valami klasszikus! Ildi Kokki, megalkotta Rachel nyomán a Battenberg-kockát. Bár a marcipánt csokira cserélte (hát szabad ilyet? :D), igazán szép, és biztosan nagyon finom is!

FromJuci epres cupcake csodákat hozott, az igazi, amcsi ízvilágút, valódi vajkrémmel. Tudom, tudom, mostanság nem divat, de higgyétek el, néha belefér, és igenis csudafinom tud lenni, ha tényleg vajból és nem margarinból készül. Főleg eperrel. Nyami! :)

Tűpárna és habverő, aki Eszter, kétszer is nekiállt ugyanannak a receptnek, először habcsókrolád,

majd torta készült. Mindkettő mindenmentes, így bárki bátran megkóstolhatja. Citrom, kókusz és eper...hmmm! :)

A hosszabbításnak hála még három nevezés is befutott, elsőként a játék kitalálója, Erika, a az Életinfó blog háziasszonya hozott mini mandulás falatkákat rebarbarával. Igazán érdekes kombináció, nem meglepő módon a keksztalpacskák vívták ki legnagyobb figyelmemet. Mandulából vannak, csak jó lehet! :)

KisIldi pedig a kakaós madeleine receptjét választotta Racheltől, és nem bánta meg, azonnal a duplázást ajánlja. El is hiszem, nagyon guszta, falatnyi finomságok. :)

Sünisüti is befutott, célirányosan málnás receptet keresett - és talált. Nagyon guszta sajttortát kreált, és mivel málnaszezon van, épp itt az ideje nekiállni! :)

Végül megmutatom, melyik Rachel recept varázsolt el engem, de eszméletlen módon. A baklava. Imádom! Főleg így, mandulával, pisztáciával, narancsos-fahéjas sziruppal öntözve. Abbahagyhatatlan! :)

Mindenkinek köszönöm a játékot, varázslatos ízekkel gazdagítottuk a palettát. Ja, és köszönet Rachelnek, nélküle ez nem jöhetett volna létre! ;) Már csak egy feladatom van, kijelölni a következő házigazdát.

Mivel négyen is jelentkeztek a feladatra, sorsolással döntöttük el, azaz a négy kis cetli közül fiam keze húzta ki a szerencsést, akinek sok sikert, és jó hosszú összefoglalót kívánok! :))

Dobpergéééés, and the winner iiiiiiiiiiis: FROMJUCIIIIIIII! :D

Hajrá Juci! Türelmetlenül várjuk, ki lesz a következő sztárszakács, akit kiforgathatunk a receptjeiből! :)

↧

Ballagási könyv torta

July 6, 2014, 6:39 am

≫ Next: Marcipános szelet csokoládés mogyorókrémmel

≪ Previous: Szakácsmustra 4. forduló, összefoglaló

Kedves barátnőm fia ballagott 8.-ból. Hihetetlen. Nem is akarok mindenféle közhelyeket puffogtatni, tény viszont, hogy a csajszi nem változott semmit sem, csak a fiú egyre magasabb mellette. :D

Sokat töprengtünk, mi lenne a legjobb megoldás, mikor egyikünk fejéből kipattant a könyv ötlete. Nem akartuk túlbonyolítani, most az egyszerűségen volt a hangsúly. Kívül legalábbis. Belül viszont kitettek magukért ötletelésben. :)

Diós kevert tészta, csokoládés főzött krém váltakozva meggyzselével és meggyszemekkel, kevés rummal (tényleg csak picivel) megbolondítva. Mivel a múltkori diótorta bejött nekik, viszont a srác kedvence a fekete-erdei ízvilág, így a kettő ötvözetét próbáltuk életre hívni. Őszinte leszek, a torta púpját levágva bizony megkóstoltam együtt, tettem rá kevés krémet, egy pici meggyzselét és egy meggyszemet, hát húúú, nagyon jóságos. :)

A torta tulajdonképpen két darab torta, a kettő között tortakarton.

A gerincekre nem akartam tantárgyakat írni, kapott - és még fog is - eleget. Viszont ez a nyolc év róla szólt, az övé, minden apró mozzanata, nevetése, vicces vagy megható pillanata megmarad szép emlékként. Két kötet, hiszen alsó és felső tagozat, azaz kétszer négy év. :)

Sok sikert, és kitartást a következő sulihoz! :)

↧

Marcipános szelet csokoládés mogyorókrémmel

July 11, 2014, 2:36 am

≫ Next: Visegrádi Palotajátékok, Lili születésnapján

≪ Previous: Ballagási könyv torta

A tetovált lány a házigazdája a Blogkóstoló játék jelenlegi fordulójának. Vagyis már lejárt, de üzenetben kértem - és kaptam - lehetőséget, hogy csússzak egy napot. :) Köszi Ági! :)

A sorsoláson Andit kaptam, a Xsara konyhája blog íróját, tőle kellett finomságot választanom, elkészítenem, véleményeznem. Nem volt nehéz, mivel van a palettán marcipános sütike is. :D

Nem szeretem a bolti mogyorókrémet. Ám most kivételt tettem, vettem egyet, hadd lássuk, milyennek álmodta meg a recept kitalálója a sütit. Előszörre sokalltam a 40 dkg marcipánt is, hiszen a mogyorókrém is eleve dögédes, hát még a marci, együtt meg pláne, de ha már a Nutella recept szerinti, akkor a marcipán mennyisége is legyen az. A gyerekeim imádták, szó se róla, de egyetlen picuri szelet is bőven fedezi egy napi pörgés minden energiaszükségletét. Szóval csak fanatikusoknak! :D

A tésztához:

(2 dl pohárral)
2 pohár liszt
1 pohár cukor
1 pohár kefir
0.5 pohár olaj
2 egész tojás
1 cs. sütőpor

1 üveg mogyorókrém
400 g marcipán
kb. 50 g tört mogyoró a díszítéshez

A tészta szárazanyagait összekeverjük, középre ütjük a tojásokat, öntjük a kefirt és az olajat, majd simára keverjük. Egy 20*20 cm-es tepsit sütőpapírral bélelünk, a tésztát elsimítjuk benne, majd 170°C-os előmelegített sütőben világosra sütjük. Kihűlve lapjában kettévágjuk.

A mogyorókrém harmadát a tésztára kenjük, ráterítjük a tészta nagyságára nyújtott marcipánt, arra megint krém, majd a következő lap. A tetejét a maradék krémmel bevonjuk, majd durvára tört mogyoróval beterítjük. Hagyjuk a hűtőben egy kicsit, hogy szeletelhető legyen.

Első kóstolásra annyi jött le, hogy a tészta merev, morzsálós, kicsit keményebb a piskótánál, míg a krém a marcipánnal iszonyat édes. Még jó, hogy sós mogyorót tettem a tetejére, enyhítette az édességet, és nagyon feldobta az ízélményt. Másnap már jobb a helyzet, a tészta puhul, az ízek jobban együtt. Most, harmadnap reggel pedig, az utolsó három szeletet elosztva, reggelire elmajszolva lett igazán jó az állag és az íz. Bár még mindig dögédes. Legközelebb, ha készítek, elég lesz 250 g marcipán, és biztos, hogy én keverek mogyorókrémet, valódi csokival, és nem 13, hanem 50% mogyoróval. :))

Mindenesetre tapasztalatnak kitűnő volt, Ti pedig nézzetek körül Andinál, sok finom, kipróbált recept van nála! :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

↧

Visegrádi Palotajátékok, Lili születésnapján

July 14, 2014, 7:56 am

≫ Next: Snickers sütemény / Blogkóstoló 18.

≪ Previous: Marcipános szelet csokoládés mogyorókrémmel

Lili már nagy, erős jellem, határozottan tini. Születésnapjára nem kért tortát, vagy gyerekzsúrt. Pedig már kiválasztottam a témát, megvoltak a tervek, ám ahogy kezdett formát ölteni, mit is szeretne, egyre jobban tetszett az ötlet. A néptánc mellett nemrégiben íjászkodni kezdett hatalmas lelkesedéssel, olyannyira, hogy öccsét, Bendegúzt is "megfertőzte" vele. Éreztem, tudtam én, hogy tetszeni fog nekik, eddig bármikor esélyük nyílt lovagolni, íjászatot kipróbálni, mindig csillogó szemekkel meséltek róla. Így volt ez a Hajógyári szigeten, Bösztörpusztán, Solt-Révbérpusztán, a Múzeumok éjszakáján is, amikor a helyi római kőtár területén összegyűltek az íjászok.

Most Visegrádra látogattunk, ahol a 30. Visegrádi Palotajátékok keretében az edzővel felvonultak a Mezőföldi Sólymok is. Köztük mindkét fiókám. Büszke, büszke! :)

Korán reggel indultunk, hogy időben odaérjünk. Budapest után bevettük magunkat a hegyek közé, szerpentineken kocsikázva haladtunk a cél felé. Jaj, olyan szép volt! Imádom a hangulatát, friss, harsogó, madárfüttyös környezet. Rengeteg homályos fotó jelzi szorgalmamat, eddig eredmény nélkül, de sebaj, nekem élmény volt. :D

A városba érve a kempingben vártak minket. Szorgos kezek már korán reggel bőrdíszművekkel játszadoznak. :)

Mivel korán érkeztünk, csatangoltunk is kicsit. Bendi kérésére megörökítettük a hajnali harmatot a kemping csúszdáján. :)

Lesétáltunk a partra is. Jó, hogy nem hagytuk ki.

Ez egy 3-4 milliméteres kis apróság volt, közepén harmatcseppel.

A visegrádi Nessy :D

Visszatérve a kempingbe a csapat beöltözött és felfegyverkezett, majd rohamtempóban szaladtunk a felvonulás kezdőhelyére.

A felvonulás hatalmas volt, jöttek az ország minden tájáról, sőt, jöttek németek, lengyelek, csehek, olaszok teljes udvartartással, királyokkal az élen, harcosokkal, bolondokkal, mutatványosokkal, dobosokkal, lovagokkal, íjászokkal, igazán élvezetes volt. :) Sokan közülük önfeledten nevettek, viccelődtek, énekeltek, jelenetet rendeztek szerepük szerint.

A királyi pár, Károly Róbert, és kedvese, Erzsébet királyné.

Itt jönnek a kis sólymok :))

Itt már majdnem a célnál vagyunk, végül bevonultak a lovagi torna színhelyére, és Károly Róbert király mellé telepedve páholyból nézhették végig az előadást. :)

A műsor végeztével visszatértünk a kempingbe, szép egyenes sorban vonulva, mögöttük az edző folyamatosan vezényelve őket, miközben sűrűn fújta kürtjét, hogy utat vágjunk a vásári forgatagban. Mosolyogva hallgattuk a felcsattanó, halk vezényszavakat: "Lili! Másik kézbe az íj! Gergő! Tartsd a sort! Bőbe! Egy íj távolság! Ne lógj ki! Tartsd a lépést! Törj utat! Haladjunk!" Végig, egészen a kempingig. Ott aztán nagy dicséret várta őket, és egy kedves gesztus: a csapat körbeállta Lilit, vállára tették a kezüket, és felköszöntötték: Huj, huj, hajrá! :)

Civilbe öltözve aztán bevettük magunkat a középkori vásárba. Ó, nekem Dáriusz kincse sem lett volna elég, annyi, de annyi gyönyörű holmi, kézműves portéka várta a nagyérdeműt! Közben pedig egy-egy beöltözött csapat tartott rögtönzött kiselőadást a tömeg közepén, hűen hozva a középkori hangulatot. Volt ott minden, gyönyörű lenvászon ruhák, igazi, kézműves cipők, ásványok, figurák, kézzel készült szappanok, sajtok, különleges sörök, édességek, ékszerek, hangszerek, fegyverek, öröm volt nézni. Az első hely, ahol muszáj volt lassítani, az egy édességes bódé volt. Hihetetlen mi? ;) Ráadásul marcipános bódé. Mivel a vásárokban megszokott színes kókusztekercs látszott elől, először meg sem akartam állni. De bökte a csőröm a marcipán felirat. Bevallom szkeptikus voltam. Apró kóstoló falatkát kaptunk, simán rákészültem az avas cukormasszára, amit ilyenkor vár az ember sima vásárokon. Mekkorát csalódtam! Persze pozitívan. Tényleg, valódi csemegemarcipán volt, és nem is akármilyen! Ah, ezt próbáljátok ki, ha belebotlotok, ők a Netti Fondant néven futó kis csapat, Érdről.

A tekercsek mellett apró mignonok sokasága állt halomban. Mint kiderült, nem süteményt, hanem különböző ízesítésű marcipánt rejtenek a fondantburkok. Szívem szerint mindet megkóstoltam volna, de most csak kettőt választottunk.

Karamellás marcipán bronzcsokival és joghurtos epres marcipán cukorgyönggyel. Mindkettő igazi ízbomba volt, rajtuk érezhetően házi fondant, omlós, finom, és egyáltalán nem túl édes. Ó, már most hiányzik! :D

A vásárról több fotó nem készült, teljesen lekötött, hogy igyam a látványt, hogy mindenkinek kerítsünk szíve szerinti vásárfiát. Közben véradásra is volt lehetőség, amit nem hagyhattam ki. Bár a nyomát még mindig viselem, szép zöldeslila folt formájában, de simán megérte, ha ezzel segíthetek valakin. Jó volt látni, hogy nem vagyok ezzel egyedül, folyamatosan ültek a véradó székekben.

Míg rám vártak, ők pihengettek kicsit az árnyékban.

A nap zárásaként pedig elköltöttük az ünnepi vacsorát a budapesti Dzsungel éteremben. Szépen berendezett, hangulatos hely, négy külön teremmel, óceán, szavanna, dzsungel és kalóz témában. Mi Lili kérésére a dzsungel teremben foglaltunk asztalt. Hosszas válogatás után mindenki választott a bőséges étlapról. Egyszerűen minden van, amire vágyhat az ember a legegyszerűbb rántott szelettől a bélszínen, lazacon és struccgulyáson át a krokodil steakig. A kiszolgálás kedves és villámgyors, az adagok hatalmasak. Az előre eltervezett desszertekre senkinek nem futotta az erejéből - pedig az online étlapról már kiválasztottuk előzőleg - pukkadásig jóllaktunk. :) A fotók elég torzak, csak halvány hangulatvilágítás volt, ami nagyon jól illett a helyhez.

Apát napokkal előtte felkészítettem, hogy fotózni fogok. Már előre húzta a száját, halk "blogger..." megnyilvánulással. :D Itt rászóltam, hogy gyerünk, apa, egy morcos ábrázatot kérek! Mire elvigyorogta magát. :D

Ollósok nemzettsége: Currys brandyvel flambírozott tigrisrák vinaigrettes zöldségekkel.

Bujkáló ormányos: bazsalikomos fetasajttal töltött karajszeletek görögsalátával és steakburgonyával. Nyamm. :)

Éhes tuareg: Parmezános csirkemell pikáns öntettel és burgonyagolyókkal. :)

Este értünk haza, mondanom sem kell, hogy nagyon fáradtan, de boldogan mosolyogva. Boldogságos születésnapot gyönyörű kincsem! :)

↧

Snickers sütemény / Blogkóstoló 18.

September 8, 2014, 11:42 pm

≫ Next: Gesztenye mousse-szal töltött palacsinta őszre hangolva

≪ Previous: Visegrádi Palotajátékok, Lili születésnapján

Vége van. Mármint a kapkodásnak, az időhiánynak, a tanulásnak, a nyárnak és úgy általában minden olyan kifogásnak, ami jó ürügyként szolgált arra, hogy ne írjak. A fotók meg csak gyűlnek. Egy játék, a Blogkóstoló rángatott vissza a placcra, Lindát nem hagyom cserben, tudom milyen vacak érzés, ha épp tőled nem főz senki. Nem kellett sokat keresgélnem, hogy megtaláljam azt a receptet, amit átalakíthattam a saját kényemre, a sós mogyoró, csokoládé és karamell hármasa megdönthetetlen érv amellett, hogy nekiálljunk.

Muffin lenne eredetileg, ám én szeletként kreáltam újra. Nyilván itt nem álltam meg a módosítással. Mivel ezerszer készítettem már (dulce de lechét) tejkaramellt, most sem váltottam sűrített tejre, elkészítettem újra tejből. Mogyoró is csak a tetejére került, de jó bőven.

A recept tehát:

200 g liszt

300 g cukor

1 nagy tejföl (450 g)

2 tojás

1 csomag sütőpor

100 g reszelt étcsokoládé

1 adag tejkaramell (dulce de leche)

100 g sós mogyoró

Legközelebb nem reszelem a csokoládét, hanem olvasztva adom hozzá, úgy sokkal szebben vegyül, és tuti megdobom még egy nagy evőkanál holland kakaóval is, hogy intenzívebb csokis íze legyen. :)

Szóval, nagy tálban a szárazanyagok összekeverednek, hozzájuk csapódnak bandázni a folyékonyak, majd elvegyülve tepsibe költöznek, ami halvány réteg olaj+liszt szőnyeget kapott előzőleg. A tetejére potyog a durvára tört sós mogyoró. Így, együtt vonulnak a sütőbe, ahol a már előzőleg befűtött 180°C várja őket. Itt eltöltve 25 percet elkészült a süti, kihűlve kockákra vágjuk, a tetejére csorgatjuk a tejkaramellt.

Ragacsos, édes és sós, csokoládés, pont jó. :) Köszi Linyah!

↧

Gesztenye mousse-szal töltött palacsinta őszre hangolva

October 2, 2014, 7:02 am

≫ Next: Desszertkert, a versenymunka, receptekkel

≪ Previous: Snickers sütemény / Blogkóstoló 18.

Ősz van, a kedvencem, így a fantáziám is rögtön beindult. Nemrégiben tökfesztivál volt a környéken, ahová nem mentünk el, viszont a hangulata megérkezett az ismerősök által feltöltött képekkel. Hamarosan Halloween buli, tökfaragás, ijesztő édességek halmaza. :) És milyen ízű lehetne, ha nem épp gesztenyés, amikor nap mint nap halomnyival érkeznek haza a gyerekek az udvarról? Persze ez a szelídebb verzió, de az ötletet ők adták.

Sokkal bonyolultabbra terveztem a kinézetét, konkrétan töklámpásokat szerettem volna, és úgy becsomagolni, hogy kis batyuk legyenek, a tetejükön összefogott "szárral", de ez nem jött össze. Különben is, mivel kössem össze, ami ehető, és passzol is? Végül a sima alap csomagok lettek, de igyekeztem "tökösebbre" venni a figurát.

Színes palacsinta

250 g liszt
2 egész tojás
nagy csipet só
100 ml tej
50 ml olaj
szénsavas ásványvíz

sárga és piros ételfesték (folyékony is tökéletes)

Sima palacsintatésztát készítünk, amit ételfestékkel színezünk tökszínűre, azaz szép narancssárgára. Nem kell nagyon erősen, a kisült palacsinták sokkal intenzívebb színűek. 12-14 darab lesz ekkora mennyiségből.

Gesztenye mousse

250 g gesztenyemassza
200 ml tej
2 tojás (külön a sárgája, külön a fehérje)
50 g cukor
1 evőkanál vaníliás pudingpor
rum

A tojás sárgáját a pudingporral és a tejjel forráspontig melegítjük, majd levéve kevergetjük. Szépen besűrűsödik, viszont nem szabad a tojásnak kicsapódnia.A gesztenyét belekeverjük. A fehérjét a cukorral kemény habbá verjük, az egészet összeforgatjuk (amúgy melegen), és mehet a hűtőbe.

Közben egy darab marcipánból levélkéket, szárakat, kunkorokat gyártunk, és tökgyalun csokit reszelünk, majd megpróbáljuk a szépen dermedt habbal töltve csinos batyukká formázni a nem túl nagy (régi vasserpenyőben sült) palacsintákat, majd ráébredvén, hogy ez nem működik, csak halmozzuk középre a habot, hajtsuk rá a két oldalát, majd alulról és felülről is a tésztát, majd fordítsuk meg. Tálaljuk szépen, és máris előkelő desszertté avanzsált mondjuk egy mindenszenteki vacsorán a snassz pali. És nem is volt bonyolult.

↧

Desszertkert, a versenymunka, receptekkel

October 10, 2014, 1:09 am

≫ Next: Berliner szelet

≪ Previous: Gesztenye mousse-szal töltött palacsinta őszre hangolva

A nagy sikerű Tiniséf két fordulója (egy vásárlói és egy dolgozói) után megrendezésre került a felnőtt verzió, a dolgozói főzőverseny. Az alkalom pedig nem eltitkoltan a Value termékcsalád megújulása, az volt a kérés, hogy a lehető legtöbb alapanyag ebből a családból kerüljön ki.

Bárki jelentkezhetett, ám régiónként csak 5 vállalkozó kedvű mutathatta meg, mit tud. Nagy örömömre bekerültem, így máris nekiállhattam tervezgetni. Azt előre tudtuk, hogy három kategóriát fognak díjazni, az első a legegészségesebb kategória, dietetika tanácsadás fődíjjal, a második a legkreatívabb receptnek járt, 2 belépő a Sztárban sztár adására, és számomra a csúcs, a harmadik, a legszebb tálalás kategóriában megnyerhető 2 főre szóló vacsora a Borkonyha étteremben.

Mivel az elsőt nagyon gyorsan el akartam kerülni, rögtön tortában gondolkodtam, nem menüben. :D Nyilván, egyértelmű volt, hogy a kedvenceim, mogyoró, karamell, csokoládé lesz a fő vonulat, és tudtam, hogy valami látványos dologgal szeretnék előrukkolni. Neki is álltam inspirációt gyűjteni, kedves barátaim bombáztak is jobbnál-jobb ötletekkel, de végül a saját fejem után mentem.

Azt is tudtam, hogy egyfajta desszertasztalt szeretnék, többféle édességgel, hogy mindenkinek jusson kedvére való. Végül Bendi szülinapja adta meg a végső ötletet, hogy egybedolgozzam az ott külön-külön megvalósított apróságokat. Így lett kert. Desszertkert. :)

Törekedtem arra, hogy a lehető legtöbb alapanyag Tesco Value legyen. Ha nem találtam Value-t akkor is lehetőleg Tesco, TS, vagy TF. Az aromák, a marcipán és az ostyavirág Dr. Oetker, valamint a színezékek valami más, kis üveges, folyékony, nem tudom hirtelen, ki gyártja. Már ezért megérte indulni, mert ezeket a Tesco (bizonyos, de elég magas) értékhatárig ingyen biztosította számomra. A tészta készítése közben lőttem egy bizonyíték erejű fotót arról, hogy ebben bizony minden Value. Az anyagok ugyanúgy működtek, mint bármi más, semmivel nem rosszabbak, vagy gyengébbek, az ízek szépen kijöttek, az állagok tökéletesek, a sütemény puha, omlós, és nagyon finom lett. Egyedül a kakaópor lehetne sötétebb és intenzívebb egy kicsit, de a hollandhoz mérve pontosan azt tudja, amit az ára alapján elvárok tőle.

Ennyi duma után jöjjenek a receptek! Ja, még nem, szeretném megosztani veletek is a hatalmas örömhírt. Nyertem! :D Méghozzá azt, amiben reménykedni sem mertem! :D És nem kisebb ember zsűrizte a kreálmányomat, mint Sárközi Ákos, a Borkonyha séfje. Hűű! :D

"A legszebb tálalású étel receptjét beküldte: Kalocsai Edina, Dunaújváros

Edina étele a desszertkert fantázianévre hallgat

Sárközi Ákos chef értékelése:

Számomra egyértelmű, hogy az első helyezett Kalocsai Edina! Az egész étel ötletességre, játékosságra épül!

 Kreativitása kiemelkedő a mezőnyben, itt találkoztam először az étel vizuális szépségével. Gondosan megtervezett, átgondolt kreáció a tálalásban is.

Biztos vagyok benne, hogy vannak még hasonló ötletei! :)

Edina nyereménye egy vacsora a Borkonyha étteremben 2 fő részére." Juppppíííí!!! :D

És akkor végre a receptek.

Az "ágyások" mindegyike ugyanazt rejti, egyszerre készültek.

Mogyorótészta

6 darab Tesco Value tojás elválasztva, (nagyobb, L-es tojásból elég 4, ez kisebb egy picit)
200 g Tesco kristálycukor,
200 g Tesco Value liszt,

150 g Tesco Value sós földimogyoró nem túl finomra darálva,

120 ml Tesco Value étolaj,
120 ml Tesco Value tej,
1 cs. Tesco Value sütőpor,
1 cs. Tesco Value vaníliás cukor.

Az egyik tálba a tojások fehérje, a másikba a sárgája kerül. A fehérje mellé mérjük a cukor felét, ezt kanalanként adagolva a fehérjét fényes, masszív habbá verjük. Most a habverővel áttérünk a sárgájára, a cukor másik felével, sütőporral és vaníliás cukorral fehéredésig verjük. Hozzáöntjük a tejet és olajat, elkeverjük. Most jön a liszt és a mogyoró, ezzel összeforgatjuk, majd sütőpapírral bélelt 22*32 cm-es tepsibe öntjük, és 170°C-ra előmelegített sütőbe tesszük. 40-45 perc alatt aranybarnára sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Kisülve a tetejét édes morzsával szórjuk, azonnal rácsra borítva hűtjük. 10 perc után a formát levesszük róla. Fél óránként megfordítjuk a teljes kihűlésig.

Karamellkrém

140 g Tesco kristálycukor,
200 ml Tesco cukrozatlan sűrített tej,
600 ml Tesco Value tej,
2 cs. Tesco karamell ízű pudingpor,
300 g Tesco Value teavaj,
100 g TS fehér csokoládé.

A cukrot karamellizáljuk. Mikor már szép aranybarna, és nincsenek benne csomók, akkor 200 ml sűrített tejjel és 300 ml tejjel felöntve újrafőzzük. 300 ml tejben a pudingport elkeverjük, és hozzáöntjük a karamellás tejhez. Sűrűre főzzük. Tűzről lehúzva beleolvasztjuk a fehér csokoládét. Kevergetve langyosra hűtjük, lehetőleg letakarva, hogy ne bőrösödjön. A lágy vajat habosra keverjük és egyneműsítjük a karamellkrémmel. Behűtjük.

Sacher piskóta (a földhöz és a "krumplihoz")

8 darab Tesco Value tojás elválasztva,

250 g Tesco kristálycukor,

50 g Tesco Value kakaópor,

200 g Tesco Value liszt,

200 g Tesco Value teavaj,

200 g étcsokoládé,

1 cs. Tesco Value sütőpor.

Tudom, hogy eltérő technikákkal is lehet találni Sacher receptet, nekem ez vált be, én így sütöm.

A tojásokat elválasztjuk. A fehérjét a lassan adagolt kristálycukorral fényes, masszív habbá verjük. Közben a vajat a csokoládéval gőz fölött megolvasztjuk. Nem szabad túl forrónak lennie, amikor a sárgájákat a csokoládéhoz keverjük a kakaóporral együtt. Beleforgatjuk a tojáshabot, majd a szitált lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített 170°C-os sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. Nem szabad nagyon kiszárítani! A teteje kissé cserepes, roppanós, a belseje lágy, szinte krémes állagúnak kell, hogy legyen. A tűpróba fals eredményt hozhat.

Kisülten rácsra borítjuk, pár perc után a formát levesszük róla. Forgatva hűtjük.

Mivel most nem egészben kellett, az egészet egy nagy tálba morzsoltam. Körülbelül a felét elhasználtam arra, hogy bepanírozzam a négy darab karamellás mogyorótortát. Ezekhez a kisült piskótát négy egyenlő részre vágtam, mindegyiket vízszintesen is ketté, majd karamellkrémmel töltöttem és vontam be. Hogy tényleg puha és szaftos legyen, áthúztam vékonyan leiter cukorral minden lapot. Ez a lépés ki is maradhat, én szeretem használni, puhább, szaftosabb a végeredmény. Az ágyásaink tehát készen vannak.

100 g Tesco kókuszreszeléket

zacskóba öntöttem, rácsepegtettem zöld ételfestéket, majd a száját befogva morzsolgattam, gyúrtam addig, míg a kókusz szép zöld nem lett. A tortakartonra helyezett ágyások között, fölött kimaradó részre így került pázsit.

A karton felső szélére egy marcipánkígyó került, ebbe szúrtam az ostyalapokból kivágott kerítésléceket.

Az ágyásokon szereplő zöldségek szintén desszertek. Sárgarépa bajazzo, almás pite káposzta, mini Pavlova gomba és Sachergolyó krumpli.

Sorrendben receptekkel:

Sárgarépa bajazzo (Tesco módra, és töltve)

1 csomag Tesco Value piskótakorong (Néró helyett),

1 doboz Tesco Value mogyorós kakaókrém,

mentalevél,

marcipán,

sárga és piros ételfesték.

A piskótakorongokat tálcára tesszük, mindegyikre egy púpos kiskanál mogyorókrémet halmozunk, enyhén nedves kézzel félgömb alakúra formázzuk, behűtjük. A marcipánt sárga és piros ételfestékkel narancsszínűre színezünk. Pár milliméter vastagra nyújtjuk, kb. 8 centis korongokat szúrunk ki belőle, amivel bevonjuk a süteményeket. Kés hátával apró mélyedéseket szúrunk az oldalába, a tetejét zöld ételfestékkel picit színezzük, végül mentalevéllel díszítjük. Remek friss ízével ellensúlyozza a sütemény túlzó édességét (együtt enyhén az ismert "nyolc utáni" bonbonra emlékeztet).

Almás pite ízű golyó (káposzta)

3 darab golden alma

háztartási keksz

50 g porcukor

50 g Tesco Value teavaj olvasztva

fahéj

marcipán

zöld ételfesték

Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk. Felét a kisebb, felét a nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, a vajat hozzáöntjük, fahéjjal, cukorral ízesítjük, és annyi darált kekszet adunk hozzá, hogy gyúrható keménységű legyen. Pár órára hűtőbe tesszük, hogy a keksz felpuhuljon, a vaj megkössön. Apró golyókat formázunk belőle, majd zöldre színezett marcipánból káposztaleveleket formázva bevonjuk őket.

A gomba következik.

3 tojás fehérje,

tojásonként 70 g Tesco kristálycukor, azaz most 210 g,

1 evőkanál keményítő, jelen esetben Tesco tejszín ízű pudingpor,

csipet só, csipet citromsav,

1 üveg Tesco Finest feketeribizli lekvár.

A fehérjékhez adunk egy csipet sót, és egy csipet citromsavat. Mellé kimérjük a cukrot. Lassan adagolva kemény habbá verjük, az utolsó adag cukorral a keményítőt is hozzá adjuk. Habzsákba töltjük, sütőpapíros lemezre apró habcsókokat formázunk, és ugyanannyi vékony kúpot is. Nedves ujjal a habcsókok tetejét elsimítjuk, ne legyen csúcsos. 100 °C-os sütőben kiszárítjuk.

A csókok alját kifúrjuk, lekvárral töltjük, majd egy-egy kis kúppal zárjuk. A gombák tetejére egy-egy ütés kakaópor ad mintát.

Krumpli

A Sacher piskóta összemorzsolt másik fele,

1 ü. rumaroma,

4 evőkanál baracklekvár,

2 evőkanál instant kávéporból készült kávé,

100 g porcukor,

100 g olvasztott vaj,

100 g olvasztott étcsokoládé,
---------------

marcipán,

piros ételfesték,

kakaópor,

mandula,

almachips.

A hozzávalókat összegyúrjuk. Kissé lágynak tűnhet, de pár órás hűtőben tartás közben szépen összeáll, a csokoládé és a vaj megköt, a piskóta felveszi a nedvességet. Apró krumplikat formázunk belőle, rózsaszín marcipánnal bevonjuk, kakaóporral földezzük, apróra vágott mandulával, almachips-szel csírákat nyomunk bele.

A zöldségeket ízlésesen az ágyásokra rendezzük. A maradék marcipánból apró kerti szerszámokat formázhatunk, slagot, ásót, gereblyét. Olvasztott fehércsokiból apró sziklák is kerültek az egyik sarokba, azokra pedig ostyavirágok. Tálaláskor az instant kávéból kevert öntetet adtam mellé. Hatalmas sikere volt, Mindenki kíváncsian kóstolgatta a zöldségeket, a torta pedig telitalálat, a mogyoró jól illik a karamellhez és a csokoládé ízéhez. Jó étvágyat! :)

↧

Berliner szelet

October 16, 2014, 4:25 am

≫ Next: Boszorkány torta / Witch cake

≪ Previous: Desszertkert, a versenymunka, receptekkel

Sokáig azt hittem, hogy ez egyenlő a diós rácsos sütivel. Pedig nem. :) Hiába kerestem abban nagyim asztalának ízét-állagát. Aztán egy régi füzetkében találtam meg, csak egy cetlire firkantva a receptet. Furán néztem a fél liter vízre a töltelékhez, de mivel bevállalós vagyok, megcsináltam. És igen, ez az. Megtaláltam. És nem is bonyolult. :)

Mivel húgomékhoz készültünk látogatóba, elvittem nekik. Nem sokáig maradt tele a tálca. :))

Tészta I.

300 g liszt

200 g vaj

100 g porcukor

50 g darált dió

vaníliás cukor

lekvár (fél üvegnyi házi, barack)

Töltelék

500 ml víz

150 g cukor

250 g darált dió

250 g zsemlemorzsa

1 teáskanál fahéj

csipet őrölt szegfűszeg

1 citrom reszelt héja

Tészta II.

3 tojás

80 g liszt

60 g cukor

Az első tésztából sima linzert gyúrunk. Először a hideg vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd jöhet a porcukor, vaníliás cukor és a dió. Addig gyúrjuk, míg összeáll, majd pár órára hűtőbe tesszük. Addig elkészítjük a tölteléket.

A vizet felforraljuk a cukorral, és a tálba halmozott többi anyagra öntjük. Elkeverjük, hagyjuk kihűlni.

A tésztát 30*40-es zsírozott tepsibe nyújtjuk, megszurkáljuk, 15 perc alatt 180°C-os sütőben elősütjük. Még forrón megkenjük baracklekvárral. A tölteléket ráegyengetjük.

A piskótához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a fele cukorral habbá verjük, majd a sárgáját a maradék cukorral fehéredésig keverjük. Beleforgatjuk a habot és az átszitált lisztet, végül habzsákba töltjük, és csinos rácsokat rajzolunk a töltelékre.

Visszamehet a sütőbe addig, míg a piskóta szép aranybarnára sül. Kihűlve szeleteljük.

Nem az a tömény édes, és szárazon omlós, mint a diós rácsos, a töltelék krémes, a piskóta puha, a linzer omlós. Igazi csemege. :)

Dina világa a facebookonis elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarokcsoportban!

↧

Boszorkány torta / Witch cake

October 23, 2014, 12:46 am

≫ Next: After Eight pite a Blogkóstoló ürügyén

≪ Previous: Berliner szelet

Kedves barátom anyukájának készültünk meglepetéssel. Azt tudtuk, hogy nagyon szereti a naranccsal gazdagított tejszínes csokitortát, de először ötletünk sem volt, hogyan díszítsük. Sokat ötleteltünk, végül a kiinduló az volt, hogy kedvenc cicusa fekete, hát tuti legyen rajta fekete macsek, és hogy kedvenc kis figurái a boszik. Az igazi, régi, seprűn lovagló banyákok. Én meg nagyon Halloween hangulatban vagyok már, így soroltam a színeket, kellékeket, de hamar visszarántott a földre Lackó, hogy nem, nem amrikanizálódunk, sima, hagyományos, seprűs boszi kéne, lehetőleg megjelenítve a repülést. Ahha. Repülést. Oké. Azt nem mondta, hogy ez nem lehet múlt idő. ;)

Így született meg Ő, a már nem repülő boszorkány, és az ő fekete cicája. Hatalmas nevetés, és boldog mosoly lett a jutalma, szóval boldog vagyok én is. :))

A töltelékhez egy héttel korábban nekiálltam a kandírozott narancshéjnak, hogy tuti friss legyen. Most csak egy narancs héja kellett hozzá. A levét kis tálkában, lefóliázva a fagyasztóban tartottam a jeles napig, hogy a piskótát picit megöntözzem vele.

A krém pedig csokoládé tejszínben olvasztva, visszahűtve, még egy kevés tejszínhabbal fellazítva, a pici kockákra vágott narancshéjjal fűszerezve.

A seprű egy kis hurkapálca, marcipánnal fedve, ezen kívül minden más marcipánból készült.

Végül csak nem bírtam magammal, mégis belecsempésztem némi színt a kezdeti ötletek közül. Mivel nem "tökölhettem", ám narancsos ízvilág, nem bírtam ki, hogy ne legyen narancsszínű a piskóta. Ízben illik? Igen. Akkor minden oké. :D

Nagyon sok Boldog Születésnapot Jutka! :) <3

↧

After Eight pite a Blogkóstoló ürügyén

October 25, 2014, 4:11 am

≫ Next: Király krémes, avagy csokis-karamellás marlenka

≪ Previous: Boszorkány torta / Witch cake

Pörög a Blogkóstoló, ahogy annak lennie kell. Most épp Gabinál van, ő vezényli a 19. fordulót. A sorsoláson Szilu blogja került a nevem alá, így én nála bogarásztam kipróbálandó recept után. Nagyon hamar rá is bukkantam, ugyanis egyik kedvenc édességemet sütötte meg tortaként. Kell-e még magyarázzam? :))

Mivel igazi borsmentaolaj kell a sütibe, elmentünk egy bioboltba, ahol találtunk párologtatóba valót, és 100%-os, fogyasztható verziót is, bár a csajszi igen furán nézett, amikor közöltem, hogy meg szeretnénk enni. :D Hát, kérem, ilyen a fanatizmus. Viszont most már semmi nem választ el attól, hogy kipróbáljam a valódi bonbont is. Praliné Zsuzsi már utat tört ennek. :)

Annyiban változtattam a recepten, hogy a sima alaplinzert gyúrtam be, mert esküszöm rá, hogy az a legjobb pitealap, és nyilván került egy réteg marcipán a csoki alá, ebbe gyúrtam az olajat, hogy tényleg jobban hasonlítson a bonbonra.

Így alakult tehát:

Linzer (arányosan szűkítve az adagot egy piteformára)

180 g liszt

120 g teavaj

60 g porcukor

csipet sütőpor

150 g marcipán

3-4 csepp borsmentaolaj

Töltelék

2*200 ml habtejszín

200 g fehér és

200 g étcsokoládé

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, beleszórjuk a többi hozzávalót, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Zacskóban kerül a hűtőbe, míg a többi anyag készül. Aztán vékonyan kiolajozunk egy pitesütő formát, és belesimítjuk a tésztát. Alaposan megszurkáljuk, és 180°C-on 10-12 perc alatt megsütjük. Nem sütjük túl, mint én, ne legyen aranybarna, ne üljünk le facebookozni közben, mert nehéz lesz menteni a dolgot. :P

Az egyik adag tejszínt felforrósítjuk, az előzőleg kisebb tálba tört fehér csokoládéra öntjük, összeolvasztjuk vele, majd irány a hűtő. Most eljátszuk ugyanezt az étcsokival is. Érdemes lenne egy kicsit visszavenni a fehércsoki tejszínadagjából, mert így nem fagy ki kellőképpen, szóval én 180 ml-nél nem tennék legközelebb többet.

Ha a tészta megsült, és kihűlt, hagyjuk a piteformában. Most begyúrjuk a marcipánt, hozzáadagolva pár csepp borsmentát. Mindent átjár az illat, a kezünkön még órákon át érezhető, konkrétan menekült a kutya előlem. De az orrom kitisztult! :D

Nyújtjuk, a tésztára terítjük, majd ráöntjük a már csak langyos étcsokis ganache-t, rácsorgatjuk a fehércsokisat, villával márványozzuk, és egy éjjelen át hűtjük.

Nagyon-nagyon finom, de őrülten laktató, ezért ott a dilemma, hogy akarod méééég az ízt, de már pukkadozol, tehát igazi harc ez, kérem! :))

↧

Király krémes, avagy csokis-karamellás marlenka

October 30, 2014, 1:04 am

≫ Next: Non Plus Ultra karamell töltelékkel

≪ Previous: After Eight pite a Blogkóstoló ürügyén

Amióta csak elkészült a Marlenka, azóta szerettem volna kipróbálni a kakaós változatát. Király krémes néven is összefutottam már vele, és igazuk van, krém az van benne, és tényleg király ez a sütemény! :D Ha hagyjuk rendesen pihenni, azaz nem kaszaboljuk fel pár órán belül, akkor a tészta szépen felpuhul, összeérnek az ízek, olvad a szájban, mégsem tömény. Hmm...

Igaz, hosszas, macerás meló, de valamit valamiért, nem? Lássuk.

Tészta

550 g liszt

2 púpos evőkanál holland kakaó (vagy 4 evőkanál sima)

100 g vaj (vaj! nem margarin!)

2 evőkanál méz

2 nagy tojás

250 g cukor

1 evőkanál szódabikarbóna

1 teáskanál ecet

(tejföl, ha kell)

Krém

1 adagdulce de leche(tejkaramell krém, azaz házi sűrített tejes karamell)

200 g vaj (szintén nem margarin)

1 tasak vaníliás pudingpor (40 g)

2,5 dl tej

konyak

A karamellkrémmel kezdjük, az szépen elfődigél, amíg a lapokat sütjük. A tésztához először lábosban összemelegítjük a cukrot, szódabikarbónát, mézet és vajat, és halvány barnulásig főzzük. Tűzről levéve kevergetve addig hűtjük, hogy a tojásokat és az ecetet hozzákeverhessük. Jöhet a kakaó és a liszt. Ha nagyon kemény, eldolgozhatatlan lenne (ez függ a liszttől), akkor kevés tejföllel segíthetünk. Szép sima, nyújtható tésztát kapunk, amit 6 cipóba osztunk. Letakarva tálba tesszük.

Egy gáztepsi hátát vékonyan zsírozva, lisztezve készítjük elő a munkára. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. Aztán egyesével a lapokat 2 mm-esre nyújtva megsütjük őket. Nagyon kell figyelni, a kakaós tésztán sima szemrevételezéssel nem látható, ha épp túlsül! Szóval 3-4 perces sülés után érdemes kézrátétellel ellenőrizni, hogyan is állunk. Hamar pirul. Most lecsúsztatjuk egy tálcára, és a nyújtóval máris ráfektetjük a tepsire a következő lapot, amit addig kinyújtottunk.

Amikor ezzel kész vagyunk, és a karamell is megvan, felfőzünk egy vaníliapudingot 2,5 dl tejjel. Tudom, tudom, az eredetiben nincs benne, csak a karamell meg vaj, de az úgy kevésbé kiadós, és sokkal töményebb. Így meg több a krém, és sokkal lágyabb, selymesebb a végeredmény. Szóval a langyos pudingot és a kihűlt karamellt összedolgozzuk a 200 g kihabosított vajjal.

A lapokat egyesével konyakkal átkenjük, egy picit várunk, míg beszívja, majd krémmel rétegezzük. (Őszinte leszek, én előre 2-3 lapot le szoktam kenni, hogy gyorsítsam a dolgot. A frissen kent, nedves lapon csúszkál a krém, meg kell várni, hogy picit beigya.) Összesen 5 lapot töltünk be úgy, hogy a tetején krém legyen, de minden lapot kicsit lenyomunk, hogy a krém terüljön. Most az utolsó, előzőleg konyakozott lapot összetörjük, és a tetejére szórjuk. És kész! :D

És nem, nem nyúlhatunk hozzá 2 napig. Letakarva hűtőben tartjuk. Ez van, türelem kell. Különben nem adja meg azt az élményt, amit elvárunk tőle. Cserébe viszont iszonyat finom! :)

Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! :)

Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!

↧